ZUHANÁS
2009 március
A napok egyre szűkebbek
hurokra gondolok
ami már kézfejem is elszorítja
árnyékom az állólámpával keveredik
egy gombnyomás szétválasztana
de nem kerülöm meg az asztalt
hogy villanyt kapcsoljak
fülem szűrő
a nagyobb zajdarabok fennakadnak
este 9
a szomszédos házak ablakában
figyelem a színjátékot
nálam a redőny lehúzva
a rutin halálos nyugalommal lépeget
nem billen le az erkély korlátjáról
nincs szükségem mozdulatra
hogy a zuhanást elképzeljem