FELHŐJÁTÉK
Ősz van, megkezdődött egyfajta tanulási folyamat, ahogy az egymás nyomába ereszkedő levelek memorizálják a reggeli párafoltok beszélgetéseit. Madárszárnyak tapasztják össze,...
Legfrissebb írások
TARTUFFE KÖRÜL
Már a Lónyay utcai Református Gimnáziumba jártam 1951-ben, s mint minden gimnazista, borzasztóan szerettem volna egészen másutt, más lenni. Valaki...
FELOLDHATATLAN
Kettesben sétálunk. Az erdő összehúzta magát, torkomig érnek az ágak, bordáim közé szúr egy vörös kardvirág. Jó lenne, ha volna...
HOL VAN KÁZMÉR
1 Különös, rendkívül különös este volt. Mondhatom, se azelőtt, se azóta nem volt részünk ilyenben. Mintha kívül kerültünk volna az...
MINT, MIKOR
Mint mikor újraolvasol egy elfelejtett cselekményű regényt s a következő lépés mindig ott motoszkál fejedben de ritkán szakítja fel a...
Retro
Őszi Szitakötő | 2019-47
BARÁTSÁGUNK TÖRTÉNETE
Különleges pályázatot hirdetünk: ezen csak akkor indulhatsz, ha társat találsz, akivel megírjátok, lerajzoljátok, lefotózzátok, megfilmesítitek, elbábozzátok vagy más módon elmesélitek,...
VERSENY
– Már megint szét vagy esve – mondja anyu, miközben tessékel befelé. – Szappanos kézmosás, átöltözés, és tessék nekiállni tanulni!...
A SZOMSZÉDÉK KOCSIJA
A szomszédék kocsija csak nekem tetszik. Apa szerint nekünk biztosan nem jó, mert éjszakára nem lehet kint hagyni a ház...
AZ ANYÓKA ÉS A BÖJTI SZÉL
Az anyóka egyedül élt az erdő szélén apró házában. Egy nap nagy szél támadt. Huncut volt az a szél, gondolta,...
SZERET – NEM SZERET
Nyúltam felé. Már jött. Mit jött? Szaladt! Zöld fák között. A tinta-ég alatt. Arcán a sárga nap pirosra gyúlt. –...
