GYŰRŰ
Szonett talán, és ujjra húzható,
törékeny teste héj, a tél tüzét,
a fagy-tanyát mint táltos rúgja szét,
patái dobajában ágyúszó.
Alvó kertek fáit keltő madár
trilláját tákolom, táncát szeresd,
mert dallamában a játékszerek
bohóctréfája értelmet talál.
Gyűrű-gyűszű-tűfény-foszlány szonett,
világszakadék kénköve felett
lengő pamutszál, pillanathajó.
Ha számra veszlek, válaszul mit adsz,
nem harsonát, de legalább vigaszt,
viharzó éjben is meghallhatót.