HARD-KIER 103
2002 december
Rákos nőkkel beszélgetek a dohányzásra
kijelölt helyen; automatakávé és cigaretta,
jókedv, semmi fakszni; mindenki
úgy beszél a rákjáról, mintha bármikor
ki tudná pakolni egy bőröndből, bele egy
virágcserépbe; beszűkülésnek, félelemnek
semmi jele nem jut át száradó külszínemen;
talán az élet, talán a halál zsugorodik
szavaik kiismerhetetlen hátterében;
képtelen, konok hattyúbeszéd.