KŐ KÖVÖN NEM MARAD
2009 tél
A régi korokból ránk maradt épületeket műemlékeknek nevezzük. De miért kell ezeket védeni? Mert szépek? Többnyire valóban azok – gyakran még a kisebb részletek is tanúsítják a természetes arányérzéke gyönyörűségét –, ám nem csak ezért. Az írott emlékek mellett a műemlékek beszélnek elődeink gondolkodásáról, technikai tudásáról, hitéről, mindennapi életéről. Az európai emberek mégis csak a 19. század közepe felé gondoltak arra, hogy a régi épületeket védeni kell. Előtte minden teketória nélkül lebontották vagy átépítették elődeik alkotásait.
hamisított
Az első műemlékvédők nagy buzgalmukban elkövettek néhány csacsiságot. Egyet elmesélek. Sopronban áll egy Szent Mihálynak szentelt templom. A román korban, az 1200-as években húzták fel falait, aztán az 1400-as években gótikussá alakították, majd a barokk idején, az 1700-as években teljesen átépítették, csúcsíves ablakait befalazták, s helyükön lantablakokat vágtak. A régi fa szószéket is lebontották, s helyébe pompás vörös márvány szószéket állítottak. Storno Ferenc, aki 1850 körül megbízást kapott az épület helyreállítására, csak a templom gótikus elemeit tartotta értékesnek, ezért megpróbálta visszaállítani az egységes gótikus stílust. Kidobta a barokk szószéket, berendezési tárgyakat, díszítéseket. Sok részletet a saját korában kedvelt neo-gótikus stílusban formált meg, így olyan épület jött létre, amilyen a múltban sohasem volt. Storno – hogy is mondjam finoman? – „hamisított”. Az ő módszerét ma „puristának” nevezzük, amit talán úgy fordíthatunk, hogy „lecsupaszító”, „elszegényítő”.
A kidobott vörös márvány szószék összeállításának feladatát egyik barátom kapta. Nem kellett ténylegesen összeraknia a több tonna súlyú elemeket, csak elképzelnie, rajzot és makettet készítetnie, hogy miként kapcsolódhattak az egyes részletek. A nagyobb darabok ott feküdtek a templomkertben, de a könnyen mozdítható kisebbek egy része eltűnt. Bekopogtattunk a környék összes házába a hiányzó részletek után kutatva. Az egyik pillérdarabot meg is találtuk a szemben lakó szomszéd udvarán. Azon tartotta a moslékos vödröt, mielőtt tartalmát nap mint nap kiöntötte a malacoknak!
A mai műemlékvédők már nem úgy gondolkodnak, mint Storno, számukra egy épület minden korszaka értékes, sokszor nem is könnyű eldönteni, mit mutassanak meg. Ha a Budai Várban sétálsz, láthatsz olyan épületeket, amelyeknek vakolatát itt-ott visszabontották, hogy láthatóvá tegyék a befalazott régi ablakkereteket. A Rác fürdő török fürdőjét, amelynek felújításán most dolgozom, a török kori állapotában szeretnénk bemutatni. A nagy kupolatérhez ragasztott magánfürdőben azonban több barokk vakolatot találtunk, mint törököt, ezért a falak barokk jellegű vakolatot kapnak, és a barokk időben beépített vízköpő fejet is a helyén hagyjuk. Honnan tudtuk biztosan, hogy a fej nem török kori? Egyszerű: a mohamedán vallás tiltja a figurális ábrázolást még a fürdőkben is.
középkori beton
Mit gondoltok, az igazságosnak nevezett Mátyás megbecsülte, védte az elődje, Zsigmond építette emlékeket? Bizony, ő sem! Kíméletlenül lebontatta például a visegrádi palota udvarában álló gótikus kutat, s darabjait beledobatta az általa építtetett királyi lépcső alapjába. Nemrég azt a feladatot kaptuk, hogy a Zsigmond kori faragványokat fejtsük ki az alapzatból. Nem volt könnyű, mivel az akkori kőfaragók puha, leveles tésztaként málló andezit tufából készítették a kutat, és Mátyás kőművesei ezeket középkori betonnal öntötték körül. Ez az anyag olyan keményre kötött, mint az üveg. El tudjátok képzelni, milyen nehéz egy puha anyagról lefejteni a keményet úgy, hogy a puha ne sérüljön meg? Mintha a kenyérhéjat úgy kellene lehámozni, hogy a beléből egy darabka se tapadjon a héj belsejére. Napokig tartott egy-egy töredék kifejtése.
Ha Mátyás így bánt az elődje épületeivel, kútjaival, mit várhatunk a törököktől, akiknek a magyar örökség idegen volt? A Rác fürdő török fürdőjét részben Mátyás budai palotájának széthordott darabjaiból építették a törökök. A falakban késő-gótikus bordákat, párkányokat, a padlóban vörös márvány kazettás mennyezet lefelé fordított elemeit találtuk. Ilyen vörös márvány részlet eddig nem is került elő a várbeli ásatások során, így új ismeretet szereztünk Mátyás palotájáról a Rác Fürdőben!
Elárulom, hogy a felújításon dolgozó régész és a Örökségvédelmi Hivatal műemlékes munkatársa még össze is vitatkozott, hogy az így megtalált részletek hova kerüljenek. A régész azt mondta, hogy vissza a várba, s mivel eredeti helyükre nem tehetők, az ottani történeti múzeumba. A műemlékvédelmi szakember amellett érvelt, hogy a köveknek a fürdőben kell maradniuk, mert ez a másodlagos hely is hozzátartozik a palota történetéhez. Te kinek adnál igazat?
Ha ma belevéssük a nevünket egy műemlékbe, súlyos büntetést kapunk rongálásért. De ha ezt valaki több száz évvel ezelőtt tette, akkor már a véset is műemléknek számít! Amikor a magyarok visszafoglalták Budát, a Rudas fürdő török oszlopaiba néhányan belevésték a nevük kezdőbetűit, az évszámot, Szűz Mária monogramját és Jézus szimbólumát, a szívet. Az 1960-as években ezeket a véseteket megpróbálták eltüntetni, de a Rudas fürdő restaurálásakor újra felszínre hoztuk a feliratokat.