A MEREV ARC
2010 február
Másokon se jó látnom,
egyetlen pillantással felismerem:
ez nem önfegyelem,
ezek a vonások a megszáradt festék
véglegesei. Törekednünk kell, hogy
mégse, ha csakugyan. Szemfényköszö-
rüléssel, golyómeresztéssel lehetséges
talán; humor-csöppeket bele, mű-
könnyeket, mondva csináltakat,
holott… hagyom. Vagyok,
ahogy vagyok. Látom, ha borotválom
a pofa képét, elvékonyult nyakát,
nahát, ijedten érzem, tartóztatnom
kell mindenáron magam, szabadjára
nem engedni, mint itt is éppen, hogy
testiségeket latolgassak, versbe ki-be-
rántsak; forgatókönyveket a jövő
jövőről, az évről vagy a hétről;
ellene megyek, mentem eddig, de kény-
szerből ezt sem akarom tovább,
már formáktól szabadon is se;
dünnyögős lírává nem domesztikálom;
hangzatok nyaktörése is mire visz.
A pontosvesszők aztán mi helyett.