Takács Zsuzsa

FOSZLÓ KÖTÉL

2005 május

FOSZLÓ KÖTÉL

Amíg a levert pohár földet ér,
egy tornacsarnok közönsége előtt,
álmod tágas, belső terében foszló
kötélen lengsz, mint egy alpinista
meredek fal előtt. Porlepett, laza
polcokról életed limlomjait szedegeted
össze, szórványosan tapsot hallasz közben
a levegőben szertegurulni. Kezedben üveg
csecsebecsék gyűlnek, s bár szabadulásod
tőlük életed mentené meg, görcsösen
markolod őket. Hintád foszló kötele
már-már leszakad mikor (húsz éve halott)
apád egyetlen mozdulattal messzire
lendíti. Eldobod törékeny verseidet,
sértetlen földet érnek. Életed
tartókötele kiegyenesedik, erős lesz
megint. A levert pohár a cementpadlón
szétrobban szilánkokra.

kép | shutterstock.com