FELFELÉ VAGY LEFELÉ?
Bámultad valaha az eget? Ezt hanyatt fekve lehet csak jól csinálni. Nappal kevés a látnivaló, kivéve, ha felhők kergetik egymást vagy madarak röpülnek a magasban. Aztán feltűnik egy repülőgép, és hiába tudjuk, hogy beleférnénk, mégis kisebbnek látszik, mint egy varjú vagy pacsirta.
Ahogy a Nap lenyugszik, kezdenek előtűnni a csillagok. Az egyik első, amit meglátunk, az Esthajnalcsillag, a Vénusz bolygó. Észre sem venni, hogyan tűnnek fel egyre-másra a kis fénypontok. Csillognak a sötétben, mint a zseblámpa, akár jó messziről is. A hozzánk legközelebbi csillag a Nap, ami körül kering a Földünk. A Napot ezért viszonylag nagynak látjuk – még ha nem is nézünk bele. Százkilencszer akkora az átmérője, mint a Földé. Van kisebb és van százszor ekkora csillag is. A hatalmas távolságok miatt azonban mind fénypontnak látszanak.
Bevallom, engem ennek az égi világnak a fordítottja érdekel igazán, nem a hatalmas, hanem a kicsi világ. Ehhez is le lehet feküdni a fűbe, csak most fordulj hasra. Még a nyírott gyepben is előfordul, hogy hangya cipel valamit, vagy csak sürög-forog, látszólag céltalanul. A kertünkben olykor elcsípek egy „hangyavonulást”, amikor mintegy arasznyi széles sávban temérdek hangya menetel egyirányban. Persze, ezt is olyan „hangyásan”, ide-oda futkározva teszik, hátha felfedeznek valami ehetőt. Egyetlenegyszer tudtam megfigyelni, amint visszafelé jöttek, ugyanaznap délután, és nyilván a maguk által hagyott szagnyomokon, mert céltudatosabban haladtak. És rengetegen cipeltek közülük valami tojás alakú fehér dolgot. A menet valahol egy másik hangyabolyra akadt, azt kirabolta, és vitték haza a bábokat, vagy hogy megegyék az otthon maradottak, vagy hogy a bábokból kikelő hangyákat rabszolgaként dolgoztassák majd. Ilyesmi történhet a mi kertünkben is? Miért ne, akad ott más csoda is!
Egyszer egy méretes farkaspók nőstényt vettem észre. Közelebbről megnézve sok apró pókocskát láttam, akik a mamájukon csimpaszkodtak potyautasként. Amikor a mama megállt, a gyermekei óvatosan szétszéledtek, aztán újra visszamásztak, hogy anyjuk éjszakára biztonságosabb helyre vigye a családot. (Hattyú, oposszum, vagy ember mamák is hátukon cipelik olykor a kicsinyüket.)
A pitypang (gyermekláncfű) fújókáját csak fújtad, vagy valaha meg is nézted közelről? A virágában érdekes lények bújócskázhatnak. A három-négyszeres vagy hétszeres nagyí-tású lencse még nem kerül sokba, és új világot nyithat meg a szemed előtt. Egészen más így nézni, hogy egy vízcsepp miként terjed szét a papírszalvétában, hogyan áll össze apró pontokból (pixelekből) a kép a telefonod vagy laptopod képernyőjén. És ha találsz egy elhullott lepkét, megláthatod, hogy a lepkék szárnyának mintázata is „pixeles”, apró pikkelyekből áll össze a kép.
Van, aki a nagyot bámulja, a csillagok világát, ha a távolság le is kicsinyíti, amit lát. És van, akinek a kicsi az érdekes, ha közelről nézheti, vagy ha sikerül eléggé felnagyítani. Magadra ismersz valamelyikben?