Bakos Tibor

A JÓL GONDOZOTT KERT

A JÓL GONDOZOTT KERT

– Hú, de rég játszottam! – sóhajtozott Bükkösi Rossz Manó a kerítésnek támaszkodva.
– Nem úgy látom – szólt át szemrehányóan Csókos Bibír a szomszédból, és magasra emelte rózsaszínre festett macskáját. – Hogy vigyem el így szombaton a boszorkánybálba?
– Holnapra lekopik, legalábbis azt írták a használati utasításban. Egyébként jól áll neki – legyintett Bükkösi Rossz Manó. – Átugrom Borzékhoz, ott mindig történik valamit – jutott eszébe, és már futott is.

Borzék üregénél hatalmas csend fogadta. Bekopogott az ajtón.

– Jó napot, Borz bácsi! – köszöntötte a fejét kidugó Borz apukát.
– Jó napot!
– Játszhatok a kis Borzokkal?
– Nem, büntetésben vannak!
– Már megint! – szontyolodott el Bükkösi Rossz Manó. – Tóni is?
– Ő is.
– Mit csinált?
– Egész nap be nem áll a szája. Mindig vitatkozik…
– És igaza van?
– Mindegy! Tanuljon meg hallgatni!
– És Rózsika?
– A konyhába zártam! Megint beiratkozott valami tanfolyamra… Lány létére csak a könyveket bújja…

 

bakos1

 

– De Bandikával játszhatok, nem?
– Nem! Őt is bezártam. Folyton a barátaival lóg, intézkedik, szervezkedik. Ideje, hogy nyugton maradjon!

Az addig lógó orrú Bükkösi Rossz Manó egyszerre felderült.

– Gyönyörű a kertje, Borz bácsi!

Borz bácsi kihúzta magát.

– Igyekszem.
– De ezt a kaktuszt le kellene borotválnia! Még a végén megszúr valakit!
– Te viccelsz! A kaktusz attól kaktusz, hogy tüskéi vannak! Ha levágom a tüskéit, nem hoz virágot!

(A folytatás az őszi számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: