Szirmai Panni

ARANYLÁZ

ARANYLÁZ

Amikor nagyon reménykedünk valamiben, még inkább hajlamosak vagyunk légvárakat építeni, hiú ábrándokat kergetni. Olyasmiről is elhisszük, hogy sikerülhet, amire végképp nincs esély, viszont veszélyes lehet. Így jártak a szerencsevadászok is, akik az amerikai aranyláz idején próbáltak könnyen és gyorsan meggazdagodni.

Amerikában 1848-ban talált először aranyrögöt egy munkás árokásás közben. Felfedezése évtizedekre átalakította a környék, sőt a földrész életét. A Kaliforniának nevezett terület akkoriban még nem tartozott az Amerikai Egyesült Államokhoz. Földbirtokos amerikaiak és a Dél-Amerikából bevándorolt spanyol ajkú californiók lakták. Az arany híre lassan a legtávolabbi helyekre is eljutott, és megindult a szerencsevadászok hulláma Kalifornia felé. Egész családok kerekedtek fel, egyszerű eszközökkel, szitával és serpenyővel kutattak apró aranyrögök után. Az amerikai kontinens távoli városaiból, például Mexikóból jöttek az első aranymosók, aztán Európából, sőt még Ausztráliából is elindultak a szerencse reményében. Olvastál vagy láttál filmet a Vadnyugatról? Nos, a bemutatott világ ugyancsak hasonlított arra, amely a bevándorlókat fogadta.

Rengetegen keltek útra, ki hajón, ki szárazföldön. Már az első években kisebb városnyi ember érkezett Kaliforniába. Aki idejében indult, könnyebben jutott a vágyott aranyló rögökhöz. Mit gondolsz, innen ered a „ki korán kel, aranyat lel” közmondás? Az első aranyásók gyorsan meggazdagodtak, hat hónapnyi munkával annyi pénzt kerestek, mint földműveléssel hat év alatt.
A mesébe illő lehetőség egyre több embert vonzott a területre, még az őslakos indiánok is beálltak aranyásónak.

Azért ne gondold, hogy könnyű volt az aranykeresés! Megesett, hogy naponta húsz órát dolgozott az egész család, még a gyerekek is apró aranyszemcséket kerestek. És persze sokan évekig dolgoztak keményen, a szerencse mégsem köszöntött rájuk. Sokakat lóvá tett a pirit, amit a bolondok aranyának is neveznek, mert a szögletes ásvány hasonlít az aranyra, de nem olyan értékes. Aki nem tudta megkülönböztetni az értékes nemesfémtől a közönséges ásványfajtát, annak könnyen aranyként adhattak el belőle.

(A folytatás a nyári számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: