Hol sok, hol kevés

Mit könnyebb elviselni: az éhséget vagy a szomjúságot? Meglepődnék, ha azt válaszolnád, hogy a szomjúságot. A víz lételemünk, de nemcsak az emberek, hanem valamennyi élőlény, így a növények számára is. Sejtjeik, szöveteik átlagosan 75-95% vizet tartalmaznak. A víz biztosítja a növény egész testének belső feszességét, és egyben az anyagszállítás közege is. Egy kis része a fotoszintézis során elemeire bontva hidrogénként, illetve oxigénként az anyag-cserében tölt be fontos funkciót. A felvett víz mennyiségének mintegy 95-98%-a azonban pára formájában visszakerül a környezetbe, szinte csak átáramlik a növény testén.

A szárazföldi növények közt vannak nagy vízigényű, illetve szárazságtűrő fajok is. A rizs kedveli a sok vizet, már palántázása is vízbe történik. A hagyományos fajták évente 1800 mm csapadékot és lassú elárasztást igényelnek. Na de mi van, ha a búzavetés kerül tartósan víz alá? Ennek eredményét magad is láthatod, ha tavasszal vonattal suhansz el egy gabonatábla mellett, és a kisebb-nagyobb mélyedésekben nem nő semmi. Ezeken a helyeken a tartós belvíz az ősszel vetett szemekből fejlődő csíranövényeket elzárta az oxigéntől, és egyszerűen megfulladtak. Ami a rizsnek szükséges, az a búzának sok.

Mi történik, ha nagy szárazság köszönt a növényekre? Ilyenkor növekedésük leáll, a vízhiány miatt a sejtek turgornak nevezett belső nyomása csökken, a sejtek, szövetek feszessége megszűnik, a szállító edénynyalábokban a gyökértől a levélig egyébként összefüggő, folyamatos vízoszlop megszakad, a növény hervadni kezd. Ennek kivédésére is vannak azonban módszerek. Például, ha a talaj fokozatosan szárad, a növény egyre keskenyebb, kisebb leveleket fejleszt, így csökkentve a párologtató felületet, egyre kevésbé nyitja légréseit, sejtjeinek beltartalma is egyre töményebb lesz, ami visszatartja a vizet.

Az erősen szárazságtűrő növények egyik legismertebb, látványos példája, a jerikói rózsa, neve ellenére nem rózsa, hanem virágtalan hajtásos növény, egy harasztféle, aminek hajtásai szárazon úgy hajlanak össze, mint a rózsabimbó szirmai. Nedvesség hatására ezek az összeborult hajtások gyorsan kitárulnak, újjáélednek, mintha rózsabimbó nyílna, zöldülnek és peckesen merednek, míg a következő szárazság be nem köszönt. Ha szeretnéd megcsodálni, nézz be egy virágboltba, ahol lehet kapni.

A legtöbb növény általában nem éli túl, ha teste víztartalmának kb. felét elveszíti, de a Haberle-virág, a bulgáriai Rodope-hegységben élő növény azzal a rendkívüli képességgel rendelkezik, hogy akkor is életben marad, ha víztartalma a tizedére csökken. Az erős szárazság során csak azok a vízmolekulák maradnak meg benne, melyek a növény anyagcsere-folyamataiban a legfontosabbak, és így a szállításra már „nem jut”. Ilyenkor a növény nyugalmi (hibernált) állapotba kerül, vagyis alszik kicsit.

Na és a vízinövények? Azok a szárazföldön nem tudnak megélni, életterük a víz, és köztük nemcsak algák és mohák vannak. Gondolj például a tavirózsára, a békatutajra, vagy a szépséges virágú lótuszra. Számukra a sok víz sem lehet túl sok. Ha van akváriumod, abban is megfigyelheted a felszínen úszó békalencsét, a nagyobb levelű lándzsás vízipáfrányt vagy az átokhínárt. Ha kiszáradnának, el is pusztulnának.