KEREKERDEI BÁBSZÍNHÁZ

Ugye, emlékeztek még, hogy a Kerekerdő állatai annak idején kincstárat hoztak létre? Az erdei adóból befolyt krajcárokat Medvenc barlangjában tárolták, a kincstárnok pedig Bagoly lett. Nemcsak a vagyont kellett számontartania, éjszakánként ő őrködött a barlang előtt, mert Medvenc aludt, mint a bunda. Bagoly azonban éjszaka éber.

Eleinte háromszor is csentek a krajcárokból. Aztán nem akadt ilyen gond, és Bagoly elunta a felesleges őrködést. Felkereste hát az ezer-mester Borzast.

– Mondd csak, tudnál rólam egy élethű bábut készíteni?

– Tudnék, de mire kell az neked? – kérdezte a mester.

– Nagyon unom már az őrködést Medvenc barlangja előtt. Egy hozzám hasonló bábu éppúgy elrettentené a tolvajokat, mint becses személyem.

– Hm, igazad lehet. Röppenj csak oda az asztalra, készítek rólad néhány vázlatot – mondta Borzas, és rögtön munkához látott. Lemérte Bagoly magasságát, szélességét, vastagságát, és a méreteket ráírta a rajzokra.

– Ha megtennéd, barátom, hogy egy-egy szárnytollat, farktollat és néhány tollpihét kitépsz magadból, egészen élethű bábot készíthetnék rólad.

Másnap estére elkészült a bábu. Borzas a sárgászöld üvegszemekbe kis izzókat rakott, így a sötétben úgy világítottak, mint Bagolyé.

– Nahát, Borzas, legmerészebb álmaimat is túlszárnyaltad. Mivel tartozom?

– Semmivel, barátom, nagyon élveztem a bábkészítést. De maradjon ez kettőnk titka!

(A folytatás a téli számban olvasható)