Szigeti Zoltán

ARANYNÁL IS DRÁGÁBB

ARANYNÁL IS DRÁGÁBB

A „kincs” szó hallatán legtöbben mesés drágakövekre, aranyláncokra, gyűrűkre, ragyogó serlegekre, pénzérmékre gondolnak, és még izgalmasabb, ha valahol elrejtették, elásták. De valóban csak ilyen kincsek vannak? Persze, hogy nem. Hiszen hányszor mondjuk: „Az egészség nagy kincs”, beszélünk szókincsről, dallamkincsről, ásványkincsről, természeti kincsekről. Ritkábban jut eszünkbe, hogy egyes növények, vagy azok termései, magjai is lehetnek kincsek. És ezeket nem is kell mindig annyira keresni.

Nem kell valaminek sok pénzbe kerülnie, hogy kincsként tekintsünk rá, elég ha „csak” nélkülözhetetlen, mint a növények által termelt oxigén. De így van ez legfontosabb élelmiszernövényeinkkel is. Képzeld el, mi lenne, ha nem ismernénk a búzát, a kukoricát, a rizst vagy a burgonyát! A búza az egyik legrégebben termesztett növény. A rizs őshazája Délkelet-Ázsia, ahol már 5000 éve ismerik és termesztik, s az emberiség hatvan százalékának még ma is a fő tápláléka. A kukorica fogyasztása is több ezer évre nyúlik vissza. Európába az Amerikát felfedező Kolumbusz hozta be a 15. század végén. A burgonya is dél-amerikai eredetű, nagy keményítő tartalmú gumója alapvető népélel-mezési cikk. Napi étkezésünket nehéz elképzelni ezek valamelyike nélkül. Ugye, ez nálatok is így van?

Ha valamit drágának tartunk, azt mondjuk rá, hogy aranyárban van. Az egyes növényekből kinyerhető anyagok azonban még az aranynál is drágábbak lehettek. Ilyen például az Arábia és Kelet-Afrika területein élő tömjénfa megszilárdult, illatos gyantája, a tömjén, ami áttetsző, sárgás vagy vörösesbarna színű, gömbölyded darabokból áll és illatát illóolaj-tartalmának köszönheti. A tömjén az emberiség egyik legősibb kereskedelmi és luxuscikke volt, amit a hatalom jelképének tartottak. Egy másik növény, ami csaknem aranyárban van, a valódi sáfrány, ennek a virágaiban található, elágazó bibeszálak csúcsa a legértékesebb, mert e szálakból különleges fűszer készül. Hogy lehet ez a fűszer olyan drága, mint az arany? Úgy, hogy egy kiló sáfrányfűszerhez több mint százezer virágot kell leszedni és feldolgozni, ami bizony fáradságos, nehéz munka. A bibeszálakat szárítás után sötét színű üvegekbe rakják és jól lezárják. A fűszer gyönyörű sárga színt ad az ételeknek, például a húslevesnek, tésztáknak, rizsnek, mártásoknak, de mindenbe csak egy csipetnyit szabad tenni. Aromás illatú, kissé kesernyés az íze. Drágasága miatt ügyeskedő csalók hamisítják is.

(A folytatás az őszi számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: