NÉZZÜK EGYÜTT HENRI ROUSSEAU KÉPEIT!
A mesék szereplői, fordulatai gyakran nagyon valósághűek, máskor úgy érezzük, a valóság meseszerű. A művészet világa szinte mindig teret ad a képzelet birodalmának és a valóságnak is. Néhány művész a teljesen igazinak tűnő látványba fantáziaelemeket csempész. Például képzeletbeli dzsungelbe valódinak látszó tigrist fest.
Henri Rousseau (ejtsd: anri russzó) életútja a „szokásos” művészi pályától eltérően alakult. Bár gyerekkorában a zene és a rajzolás vonzotta, apja halála után hivatalnokként dolgozott Párizsban, hogy támogassa özvegy anyját. Egészen nyugdíjazásáig vámtisztviselőként a Párizsba érkező árucikkek adózási ügyintézésével foglalkozott. Már meglett férfi volt, amikor munkája mellett festeni kezdett. Szakmai vezető nélkül, önmagát képezve tanult. Leghíresebb festményein dús természetet, dzsungelt és trópusi tájakat ábrázolt – bár soha nem hagyta el Franciaországot. Gyakran járt a párizsi állatkertbe, de nem „másolt”, hanem a képzeletében megjelenő látványra hagyatkozott.
Kortársai, különösen a nála alig fiatalabb avantgárd művészek (a 20. század első felének újítói) lelkesedéssel fogadták műveit, a „hivatalosnak” tartott kritika (eleinte) azonban nem vette komolyan. Naiv (vagyis egyszerű térbeli felépítésű, gyerekrajzokat idéző) festésmódja az 1900-as évek elején Párizsban feltűnést keltett, az álmokhoz vonzódó szürrealista festőket elbűvölte. Pablo Picasso (aki már szerepelt a Szitakötőben) fiatal művészként az ócskásnál talált egy Rousseau-képet, amit azért árultak, hogy a vászon átfestésével új kép készülhessen. Picasso megvette a művet, és Rousseau iránti tiszteletből különleges estet rendezett: bemutatta művészbarátainak a képet, és meghívta az idősebb mestert is, sőt egy rögtönzött trónusra ültette.
Rousseau képein gyakran ábrázolt természetben játszódó jelenetet, vadállatokat a dzsungelben vagy labdajátékot a parkban. Alakjai szinte elvesznek a burjánzó növényzetben, a táj beburkolja, mély színekkel öleli körül a figurákat.
Egyik első dzsungel témájú képén, a poszteren látható Rajtaütés (más elnevezéssel: Tigris trópusi viharban) címűn jól érzékelhető a közelgő vihar. A fűszálak lelapulnak a szélben, az ég is vöröses színben pompázik. Az előtérben felfedezhető az ugrásra kész tigris. A festmény szerepelt a Függetlenek Szalonja nevű kiállításon is, de a szakértőknek nem tetszett, hogy úgymond „primitív” és nem valósághű az ábrázolásmódja. Az idők során mégis ez lett az egyik leghíresebb Rousseau-festmény. Az újabb nemzedékek számára minta volt az új természetábrázoláshoz.
A második képen elegáns, rózsaszín ruhás, kalapos hölgy egzotikus környezetben jelenik meg. A növények sokkal nagyobbak az emberi alaknál, így a figura sebezhetőbbnek tűnik a hatalmas levelek és termések között. A kép hangulata mégsem félelmetes, a hölgy nyugalmat sugároz. Mit gondolsz, valódi növényeket festett meg a művész?
A harmadik képen kisebb vízesés látható, előtte két emberalakkal és két szarvassal. Rousseau-nál nem ritka, hogy az ábrázolt jelenetben fontosabb szerepet kap az állatvilág, a természeti környezet, mint az ember. Ezen a képen sem kivehető az emberek arca, mindketten személytelenek, egyikük alig észrevehető, mert a magas fűben rejtőzik. A háttérben indákból készített kunyhók sejlenek, mintha a dzsungelben lakó ember jelenlétére emlékeztetnének. Rousseau tiszteletben tartja a dzsungel törvényeit, képein mesevilágot alkot, ahol az ember a természettel harmóniában létezik.
Szerinted élhet manapság az ember a természettel, az állatokkal és a növényvilággal összhangban?