LÖKDÖSŐDŐ MOLEKULÁK

Hóbort professzornak nehéz napja volt. Éjszakába nyúlóan dolgozott, aztán reggel elnyomta az ébresztőórát, és elaludt. Hiába sietett, elkésett az előadásáról, majd az értekezletről, és a nap végén késve indult haza az esti csúcsforgalomban.
A villamoson a tömeg minduntalan odébb lökdöste, és mire szabad helyet talált volna, valaki már leült. Amint belépett az ajtón, a gyerekei elészaladtak.

– Papa, miért jöttél ilyen későn?

– Megnézed a holdjárót, amit építettem?

– A jövő héten koncertem lesz, ugye, eljössz?

Hóbort professzor letette a hátizsákját, és figyelmesen nézte őket. Valami zavarta. Gondolkozott, mi lehet az, végül rájött.

– Lujza, mi az a púp a homlokodon?

– Fellöktek a folyosón.

– Csak egyszer…

– Kristóf, most Lujzával beszélgetek. Lujzikám, iszol velem egy pohár kakaót?

– Persze, papa. De négy kanál kakaót kérek, és a tej langyos legyen.

– Szóval a tej szobahőmérsékleten. Máris adagolom a kakaóport – közben elmondod, mi történt?

– Semmi. Ebédelni mentem, kicsit siettem, de az ötödikeseknek a szünetbe nyúlt az irodalomórájuk, és egyszerre özönlöttek ki a folyosóra. Barna azt mondta, nem akarattal történt… bár nem vagyok benne biztos.

– Szerintem véletlen volt. Gondolj csak a tejre meg a kakaóra.

– A kakaóra?

– Nézd csak, beletesszük az első kanállal a tejbe.

– Jaj, papa, kiszórtad a kakaót!

– Nem számít, majd feltöröljük. A kakaóporszemeket, amint a tejbe kerülnek, körülveszik a tej kis részecskéi, azaz molekulái. Látod, ahogyan a por eloszlik? A molekulák folyton mozognak, ide-oda lökdösik a kakaószemcséket.

– De miért nem maradnak nyugton?

(A folytatás a tavaszi számban olvasható)