KÉNYSZER SZÜLTE
WORLD PRESS PHOTO
Évekig eszébe sem jutott, akar-e gyereket. A férje nem akart. Miért kellene az életet még tovább bonyolítani? Alig telik ételre, nincs miben reménykedniük, egyre nő az adósságuk.
Aztán napokig sorolta, miért érdemes. Pénzért szülni: ez lehet az egyetlen kiút. Lassan mindketten elhitték, hogy sikerülhet: kikászálódhatnak a gödörből.
Eleinte azért szorongott, mi lesz, ha nem megy. Ha a teste nem elég erős. Az anyja is sokat szenvedett a női bajoktól, és az ilyesmi öröklődik. De fiatal a teste, bírnia kell. A férjének rosszul esett, hogy nem ő talált megoldást. Meg hogy a felesége testéből teremtenek jövőt. Kihasználják, akár egy esővízgyűjtő műanyagtartályt.
A kilenc hónap alatt nem mondta ki a terhesség szót.
A szálláson a lányok együtt várták a szülést és a fizetést. Tévéztek, ettek, olvastak. Olyan egyszerű volt az egész. De munka nélkül lassan gördültek a napok.
Mindannyian fiút vártak, arra nagyobb a kereslet.
A férjével közben nem keresték egymást, emiatt lelkifurdalást érzett.
A katonai kórházban rabokként kezelték a lányokat. A gyereket a szülés után elvitték, csak másnap látta újra. Azt kívánta, bárcsak ne hoznák vissza. Tizenhét órát vajúdott egyedül, segítség nélkül. A társai néha rászóltak, hogy ne ordítson. A végére bejött egy orvos és kiráncigálta belőle a gyereket. Fiú – kiáltotta diadalmasan. Tudom – gondolta a nő.
Senki nem mondta, mit kell csinálni az újszülöttel. A szülés utáni életre nem készültek. Néhány lánynak volt már gyereke, ők mutatták meg, hogyan kell mellre tenni. És a teste is tudta a dolgát.
Pár nap alatt megszokta, hogy ott szuszog. Ha sírt, megszoptatta. Közben a pénzre gondolt. Minden hiábavaló volt. Az egész szenvedés, a hányinger, a puffadás, az aranyér, a gyomorégés, a szörnyű fájdalom.
Az ítélet után felhívta a férjét, hogy pénz helyett van egy gyerekük. Nekik kell felnevelni.
egy ismeretlen embertől
Nem akarta látni őket, menjenek, ahova akarnak. Rá ne számítson, és azt a fattyút haza ne hozza, mert megnyúzza. Az anyja sem örült. Évek óta nem beszéltek, már azt is ellenezte, hogy a lánya felment a városba gyári munkásnak. Rácsapta az ajtót, amikor megjelent egy ismeretlen embertől született csecsemővel.
Eleinte borzalmas volt minden nap. A gyerek ordított, kevés volt a tej, fájt a gátseb, utálta az egészet. De hát megszülte, már az övé. Nem hagyhatta a templom küszöbén.
A nevét sem tőle kapta, alig tudta kimondani. Valamit jelent kínaiul, de nem emlékszik, mit. A biológiai apja adta a gyereknek, amikor eljött megnézni. A nevére akarta venni, hogy elvigye magával, de lecsukták emberkereskedelemért. Huszonöt évre. Minden évben küld ajándékot és levelet a fia szülinapjára. Nem tudni, hogy csinálja a börtönből.
Most egy másik faluból jár fel a gyárba. Itt vannak gyerekes családok a szomszédságban. Az anyák összetartanak, felváltva vigyáznak a gyerekekre. A kicsik is jobban eljátszanak együtt. Nem kérdezték, miért nem hasonlít rá a fia.