RÓKAVADÁSZAT
2012 szeptember
ŐSZI TÁJ | Az éjszaka jellegzetes neszeit, a tanácstalannak tűnő, halk motoszkálást felitta a sűrű bozótos, és a madártalan, ólmos égbolt nehéz lepelként takarta a négyzetkilométerekben mérhető, erdős vidéket. A néma fák mozdulatlanul őrizték a lúdbőrös tisztást, és időről-időre magányos varjúkárogás törte meg az átható csendet.
SEHOL EGY UTCA | Sehol egy utca. Sehol egy ház. Sehol egy újságosbódé. Sehol egy eldugott kis műhely, amelynek ablakában öles betűk hirdetik: FOGSORJAVITÁST VÁLLALUNK. Sehol egy villamosmegálló. Sehol egy járókelő. Mindazonáltal mégsem lehet azt állítani, hogy teljesen elhagyatott volt a környék.
LOVAK | Aki már látott lovat, nyilván emlékszik, hogy a lovak hengeres teste rendszerint hosszúkás, nyurga lábakon áll. Az ilyesmit nem könnyű elfelejteni, bár olykor-olykor természetesen előfordulhat másmilyen alakú ló is. Az egyik legismertebb példát Ibn Tuffal (958–1021) jegyezte fel A teremtés csodáiról című monumentális művében: az egyik cordovai kalifa, bizonyos III. Abd-ar-Rahman az etióp császártól kapott egy szabályos gömb alakú lovat, melyet igen nagy becsben tartott, és a találó Labda névre keresztelt. (A kalifa legnagyobb bánatára azonban Labda soha nem evett, nem ivott, sőt még mozogni sem volt hajlandó, így aztán a lovászok görgették fel-alá a réten. Mindezek alapján sokakban megfogalmazódott a gyanú, hogy valójában nem is hús-vér ló volt, csupán egy jókora golyó, melyet az ügyes kezű etióp mesteremberek lóbőrrel vontak be a kalifa megtévesztésére.)
ARISZTOKRATÁK 1. | Magas társadalmi pozíciójuk dacára, a grafitszínű reggeli fényben, a lovak nyergében ülő arisztokraták valamennyien névtelennek és borotválatlannak látszottak, akár az egykedvű, személytelen falusi szolgálók. Lerítt róluk, hogy jóval hajnal előtt ébredtek, álmosan magukra öltötték az ágy melletti karosszék háttámláján lógó ruhadarabjaikat, óvatosan tapogatóztak az átható sötétben, nehogy véletlenül leverjenek valamit, ami könnyen összetörik és nehéz megragasztani, esetleg ittak egy csésze kávét, majd késlekedés nélkül elindultak a rókavadászat színhelyére.
KUTYÁK 1. | A kutyákról vaskos monográfiákat lehetne írni. A kutyákról vaskos monográfiákat lehetne írni. A kutyákról vaskos monográfiákat lehetne írni.
A kutyákról vaskos monográfiákat lehetne írni. A kutyákról vaskos monográfiákat lehetne írni. A kutyákról vaskos monográfiákat lehetne írni. A kutyákról vaskos monográfiákat lehetne írni. A kutyákról vaskos monográfiákat lehetne írni.
ARISZTOKRATÁK 2. | Az arisztokraták csendesen társalogtak, hogy a vadászat kezdetéig elüssék az időt, de a távolból nem lehetett kivenni, miről beszélgetnek. Bizonyos azonban, hogy főként egy körszakállat viselő, közepes termetű arisztokrata vitte a szót, akit vadásztársai a formaságok mellőzésével egyszerűen Kefe becenéven szólítottak.
ÓRIÁSPLAKÁT | A tisztás egyik távoli szegletében szilárd fémtalapzatra erősített, impozáns reklámtábla ajánlotta a potenciális vásárlók szíves figyelmébe a Vanderbilt tyúkszemtapaszt. VANDERBILT TYÚKSZEMTAPASZ – MERT ÖN MEGÉRDEMLI! – hirdette a felirat a tábla felső harmadában, HAZAI TYÚKSZEMTAPASZT A HAZAI TYÚKSZEMRE! – állt az alján. Az ilyen és ehhez hasonló reklámok nagyban hozzájárultak, hogy akkoriban soha nem látott népszerűségnek örvendett a tyúkszem. Ha másért nem, hát hazafias megfontolásból, azok is kedvet kaptak hozzá, akik előtte csupán hallomásból ismerték.
KEFE BESZÁMOLÓJA 1. | Amikor csörgött az óra, még teljesen sötét volt. Szinte rám telepedett a sötétség, ezért a szokásosnál is nagyobb elővigyázatossággal kellett eljárnom. Óvatosan kitapogattam a karosszék háttámláján lógó ruhadarabjaimat, üggyel-bajjal felöltöztem és csizmát húztam. Ezután néhány percig még behajlított térddel ültem az ágy szélén, majd kiegyenesítettem a lábamat és ezzel egyidejűleg felemelkedtem az ágyról, azaz tulajdonképpen felálltam, igen, azt hiszem, ez a helyes kifejezés, felálltam, majd kiléptem az előszobába.
VARJÚKÁROGÁS | A néphit szerint a varjúkárogás jelentős késéseket okoz a vasúti közlekedésben, de tudományos alapon sajnos, egyelőre nem sikerült bebizonyítani, hogy ez valóban így van-e. A vonatok késése ugyanis rendkívül összetett okokra vezethető jelenség, így korántsem egyszerű feladat egyértelműen különválasztani a varjúkárogás tényleges hatását. Ez csupán laboratóriumi körülmények között lehetséges, ám a kísérletek elvégzéséhez szükséges korszerű laboratórium felállításának tetemes költsége áthatolhatatlan akadályt gördít a kutatók munkája elé. A pontos mérések elvégzéséhez legalább egy fél vármegyényi alapterületű helyiség szükséges, szerteágazó vasúthálózattal, állomásokkal, szerelvényekkel, vasutasokkal, varjakkal és a vonatok késésében közrejátszó valamennyi egyéb tényezőt ki kell küszöbölni.
KEFE BESZÁMOLÓJA 2. | Az előszobában szintén sötét volt. Kis túlzással azt mondhatnám, valósággal mellbe vágott a sötétség. Na, gondoltam, ha most nem török össze valamit, akkor soha, és megpróbáltam emlékezetembe idézni, vajon hová tettem a pillanatragasztót. „Talán a konyhakredenc bal alsó fiókjában van? Vagy a kisszobai komód ezernyi különleges csecsebecsét tartalmazó öblös mélye rejti? Ki tudja? Ki tudja?” Rövid ideig tanácstalanul töprengtem, majd nagyot sóhajtottam, és jobb karommal óvatosan megérintettem az előszoba falát. „Ha sikerül kitapogatnom a villanykapcsolót, nyert ügyem van” – biztattam magam, ám ekkor váratlanul beleütköztem valakibe. „Uramisten! Vajon ki lehet az? Kísértet? Betörő?” – rémüldöztem, és ezzel egyidejűleg a torkomból önkéntelenül fülsüketítően éles hang tört elő, vagyis felsikoltottam, igen, azt hiszem, ez a helyes kifejezés, felsikoltottam.
FÁK | Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a fák az erdő (egyik) legfontosabb alkotórészei. Elméletileg létezhet ugyan olyan erdő is, amelyben egyetlen fa sincs, ám egy efféle erdőnek – a legjobb esetben is – pusztán filozófiai jelentősége lenne.
FALKAMESTER | A falkamester életét jelentős mértékben megkeserítette a tudat, hogy közvetlen beosztottjai, a kutyák, a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők meggyőződéses katolikusoknak. „Vajon hogyan lehetne jobb belátásra téríteni őket?” – töprengett gyakorta. Felettébb kényes ügyről volt szó, és tapasztalatból tudta, hogy még véletlenül sem ronthat ajtóstól a házba.
RÓKÁK | A rókák elejtése korántsem egyszerű feladat. „Eme rendkívül kártékony dúvadak ugyanis – figyelmeztetett Paák Dienes (1800–1864) Vadászattudomány című munkájában – kimondottan kerülik az emberek társaságát. Sokan egész délelőtt, egész hónapban, egész évben hiába meresztgetik a szemüket, egy fia rókát sem látnak, így már-már arra a meggyőződésre jutnak, hogy ezek a ravasz állatok teljességgel láthatatlanok.”
KEFE RÖVID BEMUTATÁSA | Mint az arisztokraták általában, Kefe is közepes termetű, szakállas ember volt. Olyasvalaki, akire azt szokták mondani, hogy szinte belevarrták a kabátjába, és a kalapját mindig mélyen a szemébe húzta, nehogy véletlenül lefújja a szél. Ezenkívül említést érdemel, hogy leleményességéről valóságos szuperlatívuszokban beszéltek. Az egyik követválasztáskor például úgy járt túl az évtizedek óta erősen ellenzéki beállítottságú város, B egybegyűltjeinek eszén, hogy beszéde közben időről-időre – mindig a legváratlanabb pillanatban – intett a zenekarnak, mire az előzetes utasításoknak megfelelően a zenészek rögtön rázendítettek a nemzeti himnuszra. A himnusz ismerős kezdőhangjai hallatán, az egybegyűltek természetesen mindig automatikusan felpattantak helyükről és nagy erővel beverték a fejüket a gyűlés helyszínéül szolgáló, régimódi kultúrterem rendkívül alacsony mennyezetébe. Néhány ilyen alkalom után, több jelenlévőt helyszíni elsősegélyben kellett részesíteni, négyen pedig – köztük az ellenzék vezetője – agyrázkódás miatt hosszan tartó kórházi ápolásra szorultak.
ÖSSZEFÜGGŐ FELHŐTAKARÓ | Ha késő ősszel felnézünk az égre, az összefüggő, szürke felhőtakaró láttán gyakran eszünkbe jutnak az esernyők. Régi igazság, hogy minél behatóbban tanulmányozzuk a meteorológiát, annál nélkülözhetetlenebbnek találjuk ezt az elmés szerkezetet.
AZ ESERNYŐ FONTOSSÁGA | Közismert, hogy amikor a Principia Mathematica megjelenése után rajongói megkérdezték Newtontól (1642–1727), hogy az esernyőjét vagy a parókáját tartja-e nagyobb becsben, habozás nélkül kijelentette, hogy az esernyőjét, és a válasz hallatán újabb elismeréssel adózhatunk géniusza előtt, hiszen bizonyos mértékig a paróka is véd ugyan az esőtől, ám kiadósabb záporok, zivatarok esetén mégsem veheti fel a versenyt az esernyővel. És nyilván az sem a véletlen műve, hogy amikor egy Hannoverbe látogató, skót utazó aziránt érdeklődött Leibniznél (1646–1716), hogy mi az a három tárgy, amit magával vinne egy lakatlan szigetre, Leibniz rövid töprengést követően, a hajszárító és konzervnyitó után, harmadik helyre az esernyőt tette, noha – a hamutartótól a perzsaszőnyegig – számtalan más tárgyat is választhatott volna.
KUTYÁK 2. | Nem csupán a kutyákról általában vagy egyetlen konkrét kutyáról lehetne vaskos monográfiákat írni, hanem egy fél, sőt, akár egy negyed kutyáról is. Ha minden oldalról alaposan körüljárjuk a témát, egy negyed kutyáról szóló monográfia egyetlen betűvel, egyetlen pontosvesszővel sem lesz rövidebb, mint egy egész kutyáról vagy akár egy kutyafalkáról szóló tanulmány.
KEFE BESZÁMOLÓJA 3. | A sikolyra nyomban összeszaladt a személyzet, hunyorogva álltam a rám szegeződő elemlámpák kísérteties fényében, miközben velem szemben rémülten hebegett-habogott ijedtségem okozója, Igor, a főkomornyik. Állítása szerint éppen a WC-re tartott, de persze az sem kizárt, hogy már megint a hűtőszekrény tartalmát akarta megdézsmálni. Átkozott Igor! Mindenre kiterjedő, alapos vizsgálat lefolytatására azonban sem a hely, sem az idő nem volt kedvező, így csupán bosszúsan legyintettem, és beléptem a konyhába, hogy indulás előtt még igyak egy csésze kávét.
VADÁSZKÜRT | Ekkor valaki belefújt a vadászkürtbe, melynek belsejéből öblös hangok törtek elő, és dallammá álltak össze. Ez volt az az előre megbeszélt jel, amely a rókavadászat kezdetét hivatott jelezni.
CSEND | A kürtszó hallatán a kutyák rögtön tudták, honnan fúj a szél, és olyan jóízű csaholásba kezdtek, hogy példájuk az arisztokratákra is átragadt. Persze ez utóbbiak először csupán egy-egy bátortalan vakkantást hallattak, de aztán egyre jobban ráéreztek az ugatás ízére és kieresztették a hangjukat. Mindeközben viszont a rókavadászat lázában égő, türelmetlen kutyák, valamint a falkamester már be is vetették magukat a sűrűbe, ezért az arisztokraták sem késlekedhettek tovább: megsarkantyúzták a lovaikat. Néhány percig még hallatszott az ágak recsegése és az egyre távolodó, izgatott csaholás, aztán ismét olyan mély hallgatásba burkolózott a környék, hogy szinte harapni lehetett a csendet.