
A hűtőben ott van egy tekercs,
félbevágott citromok, hézagos
tojások közt a múltunk.
Szedres és gyantás tekercs;
belekentük, belesütöttük
azt a kirándulást
— tó és vízimalom,
rozoga létra, korhadt kerék,
mellékzugok az ajtón zsíros cetlivel,
„már mindent elvittek”:
S mi kiáltozunk:
„Magok jöttek, hahóhé,
fordulj, mozdulj, malomné…”
Egyszer majd valaki
előhív minket onnan.
Szikrázó lakoma lesz az,
s tekercsünk pillangó,
az öröklét bársonya.
Most még vacog, akár a kocsonya.