JANUÁRI MANTRA

A díszkivilágítást lekapcsolták.
Botladozom szakadó sötétben.
Hosszabbodnak – mondogatom
– a nappalok – énekelem,
s elhiszem, mint erdő mélyén:
nincsen mitől félnem.
Az éjszakák rövidülnek
– ez is a dal része –,
de hogy híznak, tömörödnek,
alig venni észre. Sűrűségük, mint a vízé,
s minden nappal még nő…
Január tíz. Már hiányzik
a sok giccses karácsonyi égő.
Örülök a pirosnak, ha megállít fénye,
a zöldben pedig úgy fürödnék,
mint aki több éve magánzárka mélyén
álmodik új tavaszt – szabadulásáét –,
éjjel-nappal csak azt.

Fotó | flickr.com