FÉSŰ
Hogy kivitted-e azt a fésűt
és mondtad-e, hogy bocsánat,
mielőtt tizenöt évvel később van,
vagy előbb szóltál, aztán a fésű,
és ha már bocsánat, azt is hogy,
foghegyről, kerek mondatokban,
az utolsó szótagokat elharapva,
mintha a légzés pont akkor hagyna ki,
ha mondtad, mert mondanod kellett,
udvarias volt-e, vagy visszaéltél
a könnyeimmel, könnyeztem-e,
vagy csak gondolatban, és ha igen, kiében,
te voltál az áldozat, erre emlékszem,
én voltam az áldozat, erre emlékezhetsz,
de a bocsánat mikéntjét, hogy az utolsó
lépésedre, vagy még az előszobában,
volt-e súlya, vagy csak kicsúszott,
én állítottam meg, vagy magát fékezte,
hova gurult az illedelem, nyúltunk utána,
vagy durva volt, mint az a délután (este),
épp úgy felejtettem, mint hogy
a fésűt kivitted-e és ha igen, mert vinned kellett,
melyikünké volt,
a kivitelben botlottál meg, vagy csak a lendület,
miért nem vettem el tőled,
erőszakkal álltam eléd,
vagy nem is akartam, csak engedni,
játszani, hogy nem mehetsz,
tudni, hogy mész,
a fésű nyelén volt-e dátum,
volt-e jelentése a fésűnek,
vagy csak vitted,
mindenféle ok nélkül,
mindenféle okra hivatkozva,
mondtam-e, hogy kurva fésű,
mondtad-e, hogy nem érdekel,
én nyitottam ki az ajtót,
egyáltalán fésű volt?