Németh Bálint

LESZÁMOLÁS

2013 március

LESZÁMOLÁS

Gyilkosaim ma álmatlanságra panaszkodtak,
ezért velük virrasztottam én is. Együtt
számoltunk el ezerig, végig résen voltam,
ne csaljanak. Utána énekeltem azon a langyos,
csobogó tejre hasonlító hangon, amivel először
magamhoz édesgettem őket. Végül engedtek
a szelíd erőszaknak, nyáluk kifolyt, karmaikat
a párna húsába mélyesztették, és egyszerre
kezdtek hadoválni sistergő anyanyelvükön,
amit bár sosem hallottam, mindig ismertem,
mert az elbukott lázadások utáni némaságra
emlékeztetett. Egy pillanatra olyan csupasznak
láttam őket, ahogy magamat soha, és vérző
szívvel ugyan, de elhittem: tényleg leszámoltam
velük. Bűnös gondolatomra persze felriadtak,
mintha véletlenül a padlóra rakott tálkába rúgtam
volna. Ezt még megkeserülöm, nyávogtak
sértődötten, hiszen úgysem magukat árulták el
ártatlan álmukban, hanem engem. Legyek hát
nagylelkű, mondták, én pedig bólogattam: amit
láttam, titok legyen, mint egy félreértett merénylet.
Vagy egy sikertelen napfelkelte, ami sajnos
a sűrű, novemberi ködbe fulladt, mielőtt még
igazán megtörténhetett volna.

A TITOK LEGYEN! című összeállításból
kép | shutterstock.com