UTÓVERS
1993 október
T. S. verséhez
Valami szép kilátást kerestem,
mikor a Word Windows-ba belestem,
csak úgy fél szemmel a cirklin át,
s láttam a priccsen ülni a királyt.
Lehet, nem is priccsen ült, trónon
– tévedésemmel vigasztalódom? –,
életfogytiglan látszott ott ülni, s bennem
az motoszkált, hogy lehetne vele lennem,
de valahogy úgy, hogy ne kéne bemennem.
Ha testet öltene, amit gondol,
az is csak az volna, mit Isten lerombol?