„ne nézz már ki úgy
mint egy kopott gyöngy“
mondta apám anyámnak
ő pedig engedelmesen fölkente
szájára a vörös rúzst
és mint fényes gyöngy
kísérte büszke apámat
a sarki kocsmába
aztán ott egy korsó kettő három
és ha a szomszéd asztalnál ülő
aki szintén egy korsó kettő három
észrevette a szépséget anyámon
kész volt a baj
apám felpattant a székről
összeverlek ordibálta
persze kitessékelték a kocsmából
mindkettőt
apám egész úton ordított
„te néztél ÚGY!“
anyám csak hallgatott
zsebkendőjével törölgette
szájáról a rúzst
és várta a pofont