GYŰJTEMÉNY
Sehová nem készülök
azon kívül, de ami szemem
fókuszába kerül, azaz lencsevégre,
megőrzöm, mint vitrinbe tett
porcelánfigurákat,
s rájuk zárom az emlékezet
üvegfalát.
Mivégre hát
a tárgyak és mozdulatok
hordaléka, a gyűjtés,
merevített lét az időben, egy macska
nyújtózása Modigliani-idomba,
a szék, amint immár üresen
a félig nyitott ajtó felé fordul,
ahonnan valaki valaha kilépett.
Járok-kelek
e jelenetek színpadán,
rakom, csak rakom magamba
az állandóan változó díszletek
szereplőit, mintha egyszer
még hasznomra lehetnének, vagy
folytathatnák
a mozdulatokat.