VIRRASZTÁS
2003 szeptember

Miként Goya Kolosszusa az éjben,
alszom úgy, bugyraim rengetegében,
hófehér mennyezet alatt én, a
hálózsákkal megterített ágyon;
másik földre, másik sorsba
sodor időtlenül az álmom
– s nyitott ablakon sötétítőt
dagaszt a megmoccanó nyári szél
Mindenre hogyan is emlékezhetnél:
a Kertben röpdöső olívaleveleknél
szörnyűbb árnyjáték szerelmem, nincsen
János is ott áll, nyitott könyvvel
a keresztfa göcsörtös tövénél
Földi Sorsom virraszt
Miként Goya Kolosszusa az éjben