ZOKNI
2000 március
Zoknit mostam. Van ilyen.
Közben nem gondoltam semmire. Ilyen is van.
De most írás közben a zoknimosásra gondolok,
vagyis a zoknira, arra, hogy összetartozunk.
Szeretem őt, mert gondoskodhatom felőle.
A zoknim…, a zoknim az én bolyhos, szőrös macskám,
lustán elfekszik a fregolin vagy a fűtőtesten, miután
habokban kényeztettem. Kutyánál is hűségesebb.
Az első, amit életemben kimostam, egy zokni volt.
Nagymama a tűzhely felett szárította;
éhes zokni volt.
„Fontosabb dolgokról szólj” — mondja valaki,
miközben zokniját éppen földbe tiporja.
A zokninak illatos szakralitása van,
de önmagában is megáll a lábán.
A zoknimosás alapvető bizonyítéka annak, hogy
élek — gyakrabban kéne zoknit mosnom.