KORRUPCIÓ
Mint egy kétes tisztaságú álom – az inkognitó
szárnya alá bújnak és galambnak álcázzák
magukat az adóellenőrök, aztán könyörögnek,
hogy számla kiállítása nélkül etessem őket.
Piszkos ajánlatukat nem fogadom el, a próbát
becsülettel kiállom, noha nem törvényeink
tisztelete vezérel, hanem a galambokkal szemben
táplált gyűlölet. Azonban ezt a jóhiszemű, apró
szabálysértést sem fogják rám bizonyítani: talán
az éhség teszi, talán a fagy, de visszaváltozásukba
hiba csúszik. Sértettségük verekedésbe torkollik,
óriás csőrükkel egymás szemét kivájják, majd
holtan esnek össze, mielőtt igazolványukat
tollkabátjuk zsebéből előrántanák, és felfednék
kilétüket előttem. Az esti híradóban aztán
közlik, hogy a szökőkútnál véres leszámolás
történt: a kenőpénz felosztásán különbözött
össze egy csapat – egyébként galamblelkű –
revizor. Talpig gyászban tehát a nemzetgazdaság,
az állami és az üzleti szféra erényesei zokognak.
Ám az érzelgős kifejlet sem veszteget meg:
fészkemben kényelmesen kinyújtózom,
párnám alatt a számlakönyvet még egyszer
végigsimítom, és ma is nyugodtan alszom el.