MEZEI FUTÓVERSENY
Borzas és Medvenc egy vasárnap délután az erdő szélén sétálgatott. Bagoly – szokásához híven – a magasból követte a két jóbarátot.
A mező felől hirtelen vad kutyacsaholást hallottak. Nézték, ahogy Puskaravasz kétségbeesetten, cikcakkban menekül egy városi kutya elől. A cseles rókának sikerült becsörtetnie az erdőbe.
– Huh, megint… én nyertem… a mezei futóversenyt…, de most nagyon… rezgett a léc… – fulladozott.
– Mezei futóverseny? Jó ötlet. Rendezzünk az erdő összes lakójának mezei futóversenyt! – ajánlotta Borzas.
– Már akinek kedve van hozzá. Nekem nincs – szabadkozott Medvenc.
– Mi, madarak repülhetünk a versenyen? – érdeklődött Bagoly.
– Repülőversenyen igen, csakhogy ez futóverseny lesz – szögezte le Borzas.
– Én biztosan indulok… edzésben vagyok… ez már a harmadik versenyem… volt a héten – lihegte Puskaravasz.
Medvenc összehívta az erdei gyűlést, hogy meghirdesse a másnapi versenyt. Sokan jelentkeztek. A polgármester kijelölte a pályát.
– Itt van a startvonal. Látjátok azt a magányos tölgyet? Azt kell megkerülni és ide visszafutni, itt feszítjük ki a célszalagot. Én leszek a bíró, Bagoly pedig a segítőm.
Farkas nem ment el a gyűlésre, de Görény mindenről tájékoztatta.
– Indulunk a versenyen, és legyőzzük a növényevőket!
– De Őz, Szarvas és Nyúlánk borzasztó gyorsak – vetette ellen Vadmacska.
– Majd egy kis trükkhöz folyamodunk. Hagyjuk, hogy a tölgyig fussanak. A fa mögött éjjel mély csapdát ásunk, gallyakkal letakarjuk, ők meg szépen belepotyognak. Hiéna gyorsan befedi a nyílást, mi meg befutunk a célba.
A ragadozók éjjel megásták a csapdát a tölgyfa mögött és befedték vékony gallyakkal. Medvenc kora reggel bejárta a pályát. Kis híján belezuhant a csapdába, de még idejében sikerült fél tappancsát kirántani a gallyak közül. Eltrappolt Puskaravaszért és Borzasért.
– Puskaravasz, szagold ki, kik ásták a csapdát!
– Farkas, Hiéna, Sakál, Görény, Nyérc és Vadmacska, szóval a Farkas-banda – jelentette a róka.
– A verseny két óra múlva kezdődik. Szerintem hamarosan itt lesz valamelyik bandatag.
Amikor Hiéna megjelent, a polgármester azonnal elfogta.
– Borzas barátom! Mivel én vagyok a verseny bírája, Puskaravasz pedig indulni szeretne, te maradsz itt a fa mögött. Először befedjük vastag ágakkal a gödröt. Biztos, hogy Szarvas, Őz és Nyúlánk érnek ide legelőször. Miután áthaladtak a csapda felett, kicseréled a fedést a vékonyabb ágakra, Farkas és bandája meg szépen belepotyog a gödörbe!
Felsorakoztak a versenyzők. Az utolsó pillanatban Csiga is rajthoz állt.
– Ez komoly? – képedt el Nyúlánk.
– Szerintem nem egymással, hanem önmagunkkal versenyzünk – felelte Csiga. – Szeretném megdönteni a gyorsasági rekordomat, ami egy milliméter másodpercenként.
Futrinka odaszólt Nyestnek.
– Nem vinnél el egy darabon? Elférnék a bal füledben.
– Szívesen, nem hátráltatsz a futásban – válaszolta, és máris felkapta Futrinkát.
Ebben a pillanatban vakondtúrás emelkedett a rajtvonalnál, és kibukkant Vakond.
– Fél nap ástam a nejemmel. Szeretném én is lefutni a távot a föld alatt.
– Rendben, de a táv felénél, még a tölgyfa előtt, fel kell bukkannod, hogy ellenőrizzünk – szólt a gyanakvó Medvenc.
Elindult a verseny. Szarvas, Őz és Nyúlánk értek először a tölgyfához. Borzas ezután gyorsan kicserélte a gödör tetején a fedést. Farkas és bandája meg, ahogy eltervezték, belepotyogott a csapdába. A bronzöntő villámsebesen visszarakta a vastag ágakat, így a többiek simán átfutottak.
Az állatok ebben a sorrendben érkeztek célba: Szarvas, Őz, Nyúlánk, Vakond, Nyest, Puskaravasz, Gyík, Fogoly, Futrinka. Csiga még a tölgyfáig sem jutott el addig.
– Kihirdetem a végeredményt! – emelkedett szólásra Medvenc. – Első helyezett Gyík, második Nyúlánk, harmadik megosztva Fogoly, Puskaravasz és Vakond.
– De hát mindenki láthatta, hogy az agancsommal én szakítottam át a célszalagot! – méltatlankodott Szarvas.
– Te meg Őz sokkal nagyobbak vagytok, mint Puskaravasz, Nyúlánk meg Fogoly, Gyíkról nem is beszélve. Fogolynak ráadásul csak két lába van, nem igazságos azonos mércével mérni.
– Hú de jó, hogy nem indultam, semmi esélyem sem lett volna! – sóhajtott Százlábú.
– De hol vannak Farkasék? – kérdezte Sas. – Hiszen láttam őket elindulni.
– Farkas és bandája kiestek, mert beleestek egy gödörbe. Beteljesedett rajtuk a mondás: Aki másnak vermet ás, maga esik bele – nevetgélt Borzas.
– És én miért nem lettem érmes? Hiszen körülbelül akkora vagyok, mint Nyúlánk meg Puskaravasz, és velük értem célba! – érdeklődött Nyest.
– A csalási kísérleted miatt. Bogarat ültettél a füledbe, amikor elvitted Futrinkát a táv háromnegyedéig. Mindkettőtöket kizárom
a versenyből.
– Akkor én második helyezést érdemlek! Kisebb vagyok Nyúlánknál és közvetlenül mögötte értem célba! – zsörtölődött Vakond.
– Hát éppen ez az! Gyanúsan gyors voltál. Puskaravasz, szaladj a tölgyfához, szagold ki, mi történik ott!
Puskaravasz térült-fordult és máris jelentette:
– Vakondné szagát érzem.
– Aha! Te el sem indultál, itt várakoztál, a nejed meg eleve a tölgyfa környékéről startolt. Nemhogy a második, a harmadik helyet sem kapod meg!
A mezei futás a díjkiosztással ért véget. Miután Gyík megkapta az arany-, Nyúlánk az ezüst-, Fogoly és Puskaravasz pedig a bronzérmet, Borzas szót kért.
– Javaslom, hogy Csiga legyen a verseny tiszteletbeli győztese, annak ellenére, hogy még most sem ért a tölgyfához. El mert indulni, pedig nincs lába, és sikerült megdöntenie egyéni gyorsasági csúcsát. Másfél millimétert haladt másodpercenként!