Galambos Attila

AGYAK A TARTÁLYBAN

AGYAK A TARTÁLYBAN

Az embereket sokszor foglalkoztatja a gondolat, hogy létezésünk csupán érzékcsalódás, illúzió. Lehet, hogy bábok vagyunk valamilyen felsőbbrendű lény (talán egy isten vagy gonosz szellem) markában, aki kedvére hitet el velünk bármit? Vagy talán egy bonyolult szerkezet irányít minket? Hogyan tudnánk bizonyítani, hogy valójában nem csak tartósítószerben úszkáló agyak vagyunk egy tartályban, melyekbe egy őrült tudós elektródákat szurkált, hogy így befolyásoljon bennünket?

A híres görög filozófus, Platón az időszámításunk előtti 5. század-ban barlang-hasonlatában arról elmélkedett, hogy az emberi megismerés annyira csalfa, mintha egész életünkben leláncolva, mozgásképtelenül feküdnénk egy barlang mélyén, aminek falára nagy tüzet rakva árnyékokat vetítenek a minket mulattató bábosok. Az emberek bizonyosak benne, hogy az árnyékok a valóságot mutatják, pedig az a barlangon kívül van. Csak a filozófusok tudják kivezetni az embereket a barlangból a napfényre, megmutatva a valóságot. Le tudnátok rajzolni ezt a hasonlatot? Képzeljétek el, milyen lehet ez a barlang a leláncolt emberekkel!

Majd kétezer évvel később, 1629-ben egy francia filozófus is azon töprengett, hogy vajon amit lát, az nem csupán egy gonosz szellem varázslata-e, amit az a szemére bocsájt. A történet szerint a filozófus, Descartes (ejtsd: dékárt) azért kezdett gondolkodni ezen, mert az olajlámpa fényében papagájának furcsa árnyéka úgy nézett ki, mint egy gonosz szellem. Descartes számba vette, hogy melyik érzékszervét irányíthatja ez a démon, és hogy mi lehet igaz és mi nem. Kétkedésen alapuló módszert eszelt ki: elhatározta, hogy többé semmit sem tekint valósnak, és megvizsgálja, mi az, amiben valóban bízhat. Elvetette, hogy létezik külvilág, létezik a szoba, amiben éppen tartózkodik, hogy létezik a teste. Egy dolgot azonban nem tudott elvetni, megkérdőjelezni: hogy ő maga létezik, hiszen ő gondolkodik azon, hogy elvet mindent, amit hamisnak ítélhet. Egy valaminek tehát léteznie kell: a gondolatának. Tőle származik a mondás: Gondolkodom, tehát vagyok. Latinul így hangzik: Cogito ergo sum (ejtsd: kogito ergó szum).

(A folytatás a téli számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: