A LEGKISEBB KIRÁLY
Az Annapurnától innen, a Dardanellákon túl terült el Kiricse királysága. Ifjú uralkodója, Gavi, apja halála után kapta meg a trónt, pedig nemigen akart beleülni. Nem vonzotta a hatalom. Végül azért fogadta el, mert nevelője, az öreg Alexander figyelmeztette, ha nemet mond, kegyetlen, hatalomvágyó nagybátyja kaparintja meg a koronát.
Gavi egyetlen feltételt szabott: mielőtt kézbe veszi a jogart, álruhában bejárja a környező országokat. Addig Alexanderre bízza a kormányzást.
– Nekem is van egy feltételem, felség. Száműzd nagybátyádat, nehogy lázadást szítson, amíg odavagy.
– Rendben. A szkítákhoz, ehhez a vad néphez küldöm, onnan nem jön vissza egyhamar.
A körút fél évbe is beletelt.
– Mit tapasztalt felséges uram a környező országokban? – kérdezte Alexander, amikor Gavi hazatért.
– Az emberek, noha más-más nyelvet beszélnek, mindenütt békét és kenyeret akarnak. Csakhogy minden király nagyobb akar lenni a másiknál. Ha Szidiónia királya megtudja, hogy Ráburiban egy emelettel megnövelték a palotát, ő két emeletet huzat rá. Ha Kurulia koronás főjének fülébe jut, hogy Percedóniában hatlovas a királyi hintó, ő nyolc lovat fogattat a magáé elé. Ha Percedónia kémje jelenti gazdájának, hogy Szidiónia uralkodója ezüst tányérokból ezüst evőeszközökkel eszik, ő aranyból készíttet étkészletet.
– Felséged versenybe száll velük? – kérdezte Alexander felvonva szemöldökét.
– Igen. Én akarok közöttük a legkisebb király lenni! – felelte határozottan az ifjú uralkodó.
– És ezt hogy éred el, felség?
– Mindenben az ellenkezőjét teszem, mint ők. Azonnal add ki a parancsot, hogy palotám második emeletét bontsák le. Az építőanyagokat add a szegényeknek. Kétlovas hintómból fogjátok ki az egyik lovat és adjátok oda a királyi postának. Jártomban-keltemben hallottam a postásokat panaszkodni, hogy nagyon öregek a lovaik.
– Még valami, felség?
– A királyi tálalószekrényekből távolítsátok el a meisseni porcelánedényeket és az ezüst evőeszközöket. Jók lesznek ajándékoknak a környező országok királyainak. Helyettük cserépedényeket és fa evőeszközöket vásárolj a piacon. Örülnek majd a fazekasaink, fafaragóink.
Másnap az ifjú király a kincstárát látogatta meg. Hatalmas ládákban állt az arany, az ezüst.
– Honnan van ez a sok pénz?
– Hát az adókból, felség – hajolt meg a kincstárnok.
– Hm. Azt hiszem, túl sok adót szedünk be. Panaszkodtak is a parasztok, kézművesek, amikor az országot jártam. Mostantól felére csökkentjük az adót.
– Ahogy parancsolod!
Gavi magához kérette Alexandert.
– Apám szép kis summát gyűjtött össze az uralkodása alatt. Több városban is panaszolták, hogy kevés az ispotály, kevés az orvos, nincs elegendő iskola, kevés a magiszter. Kórházakat és iskolákat fogunk építeni, orvosokat és tanárokat képzünk!
– Nagyszerű ötlet, felség!
Mondanom sem kell, Gavi igen népszerű király lett Kiricsében. A környező országok királyai azonban dühöngtek. Az intézkedéseit személyük elleni sértésnek vették, és összefogtak Kiricse uralkodója ellen.
– Ha ő akar közöttünk a legkisebb lenni, az országa is legyen a legkisebb! – dörögte Szidiónia elhízott királya. – Mind a négyen lecsipegetünk az országából.
Hadüzenetet küldtek az ifjú királynak. Alexander olvasta fel a négy ultimátumot. Gavi vagy önként átadja a kért területeket, vagy erővel veszik el azokat.
– Hm. A legkisebb király akarok lenni, de ez nem jelenti, hogy az országom is a legkisebb szeretne lenni. Nem adok át egy zsebkendőnyi földet sem ezeknek a népnyúzóknak. Ellenállunk – szögezte le.
– De felség, a katonaságot is a felére csökkentetted, nagyon nagy túlerővel nézünk szembe.
– Népfelkelést hirdetek! – mondta a király, kissé bizonytalanul. Maga sem hitte, hogy a nép mögé áll.
De az ország minden férfi tagja bevonult, még az öregek is. Akinek nem jutott kard, az kiegyenesített kaszával vagy pöröllyel jött. Gavi maga vezette hadseregét, ami a népfelkelőkkel együtt nagyobb – és tegyük hozzá, lelkesebb – volt, mint a másik négy ország egyesített ármádiája.
Kiricse hadserege megsemmisítő győzelmet aratott a környező országok csapatai felett. Kénytelenek voltak békéért könyörögni.
– Gondolom, most megszállod országainkat, és magadnak szeded be az adókat! – siránkozott Ráburi királya.
– Eszem ágában sincs megszállni és megadóztatni országaitokat, ha egyetlen békefeltételt teljesítetek.
– Előre beleegyezünk a feltételbe! – sietett Percedónia uralkodója. Bízott Gavi nagyvonalúságában.
– Halljuk! – szólt Szidiónia koronás fője.
– Ezentúl nem abban versenyzünk, ki a nagyobb, hanem hogy ki a kisebb. Egyelőre én állok nyerésre!