Vibók Ildi

A MAJDNEM MINDENT TUDÓ SEJTMAGOK

A MAJDNEM MINDENT TUDÓ SEJTMAGOK

Mikor kicsi voltam, azt hittem, a magok amolyan semmire se jó dolgok. Beletörhet a fogunk, ha a nagyi a meggybefőttben felejti, nem túl finomak, ha egy szőlőszemben rájuk harapunk, és ki kell kaparászni mindegyiket Hugi dinnyéjéből, nehogy a torkán akadjanak. Aztán kiderült, hogy vannak hasznosak is, például a napraforgómag, amivel télen a madarakat etetjük, meg a dió, amivel magunkat, és azt is megtudtam, hogy a növények szaporodása miatt is szükség van a magokra.

De azt, hogy magok bennem is vannak, és hogy milyen sokat köszönhetek nekik, csak akkor tudtam meg, amikor kaptam egy minimikroszkópot.

Ahogyan a legófigurák legódarabokból, a növények, az állatok meg mi, emberek, sejtekből épülünk fel. Ezeket a sejteket még egyszerű fénymikroszkópon is alaposan megfigyelheted. Persze ezek a sejtek nagyon különbözőek lehetnek egy pitypang levelében, az oroszlán fogában vagy a bőrünkben, az orrunk hegyén, de egyben mégis hasonlítanak egymásra. Mindegyikben van egy sejtalkotó, amit úgy hívunk, hogy sejtmag. Mert amelyik sejtünkben ilyen nincs, azt már nem is hívjuk sejtnek. Ezért nincs vörösvérsejtünk, csak vörösvértestünk.

MIT TUD EZ A SEJTMAG?

A sejtmag őrzi és védi a genetikai állományunkat. Ott sorakoznak benne a kromoszómák. Hogy mennyien vannak, az attól függ, hogy kié a sejt. Egy egér minden egyes sejtjében 40 kromoszóma van, a csirkéében 78, az ember sejtjeiben meg 46. Vagyis 23 pár. Felét apánktól, felét anyánktól örököljük. És mit tudnak ezek a kromoszómák? Szinte mindent. Olyanok, mint egy használati utasítás hozzánk. Megmondják, hogy a tulajdonos ember legyen, elefánt vagy törpepapagáj. Megmondják, milyen legyen a szemünk színe és milyen a hajunké, melyik betegséget kaphatjuk el könnyebben és melyiket szinte soha, vigyáznak, hogy mikor felnövünk, ne lehessen a lábunk 56-os, vagy még nagyobb, és még abba is belepiszkálhatnak, hogy milyen könnyen menjen az olvasás.

A kromoszómák egyik alkotórészén – a nagyon hosszú, de nagyon vékony DNS láncokon – ott ülnek a gének és legalább 30 000 tulajdonságunkat írják elő. Ezek a DNS láncok szép szabályosan feltekerve és bebugyolálva várakoznak, és amikor szükség van egy tulajdonságra – mert eljön az idő –, egy bonyolult szabályozó rendszer elővakarja, kibontja és megnyitja a szükséges helyen a szükséges gént, amiről egy hírvivőre átíródik az összes információ, ami kell. Aztán a hírvivő eljuttatja a sejtmagból a receptet, és a sejt egy másik részében már indulhat is a tulajdonsággyártás. Mi meg csak figyelhetjük magunkat, ahogy változunk. És örülhetünk, hogy a könyökünkön nem nő bajuszunk, pláne nem kisbaba korunkban. Mert jókor, jó helyen és jól működnek a génjeink.

Persze nemcsak mi örököljük a tulajdon-ságainkat a szüleinktől, hanem a gyerekeink is öröklik tőlünk. Ezért az ivarsejteink – amik majd nagyon jól jönnek, mikor szülők szeretnénk lenni – sejtmagjában csak egy adag kromoszóma van. Vagyis 23 darab. Mert a másik 23-at a gyerekünk a másik szülőjétől kapja, mikor eljön az idő.

Kapcsolódó segédanyagok: