TÖRPÉK ÉS ÓRIÁSOK A SAS-HEGYEN

A Sas-hegy egy zsebkendőnyi védett terület Budapest szívében. Igazi élő múzeum, hiszen olyan növény- és állatfajokat tudtok itt megfigyelni és megismerni, amik ma már ezen a környéken máshol nem fordulnak elő.

Jégkorszak előttről származó, meleget kedvelő növényünk, a magyar gurgolya is itt él, és a jégkorszakból származó, hideget kedvelő budai nyúlfarkfű. Mindez a dolomit nevű kemény, meredek sziklafalakat alkotó kőzetnek köszönhető, ami olyan öreg, hogy kis túlzással még őshüllőket is láthatott.

A Sas-hegyet mosogatógépnek is nevezhetném, hiszen minden megvan itt a mosogatáshoz. A dolomit durva porából régen súrolóport készítettek, ezt ma is bárki megtapinthatja, ha az ujjai között elmorzsol egy kis kőport. A hegyen pedig megtalálható az éles mosófű nevű növény, amit régen, a szivacs megjelenése előtt sikárkefének használtak.

A növények mellett sok védett állat is él itt, például számos ízeltlábú: a szerencsések a tanösvény mentén találkozhatnak az apró bikapókkal, amelynek nősténye fekete színű, de a hímek igazán vidám külsejűek, katicára emlékeztetnek: piros alapon fekete pettyesek. Az angolban úgy is nevezik őket, hogy „ladybird spider” (ejtsd: lédibörd szpájder), vagyis katica pók. A skarlát bikapók nőstény 15 mm, a hím csupán 5–10 mm.

A kilátó környékén pedig gyakran repkednek legnagyobb nappali lepkéink, az élénkebb sárga fecskefarkú lepkék és a valamivel halványabb, vajszínű kardos lepkék. Szárnyfesztávolságuk 6–7 cm, az ő rokonságukba, a pillangók közé tartoznak a Földön élő legnagyobb lepkék, az akár 28 cm szárnyfesztávolságú madárlepkék is.

Igazi különlegességekkel lehet találkozni a hegyen a hüllők világából is. Az éles szemű kiránduló észreveheti a fű között menekülő apró gyíkocskát: Magyarország legkisebb gyíkja, a pannongyík szép számmal él itt. Ez a tíz centiméternél alig nagyobb kis jószág a vakondgyíkok közé tartozik, szkinkféle. Átlátszó, összenőtt szemhéja védi a szemét a bele kerülő földdaraboktól, de pislogni nem tud. Icipici lábacskáit pedig nemigen használja: ha veszélyben érzi magát, inkább a hasán csúszva menekül.

A hegy leg-nagyobb hüllője a fokozottan védett kaszpi haragossikló. Az egyik leg-ritkább hazai kígyónk. A legtermetesebb haragossiklót a tréfás kedvű túravezetők Józsinak, „feleségét” Rozálnak nevezték el. Józsi az utolsó mérésekor 2 m 10 cm volt, valószínűleg azóta sem lett rövidebb.

A kígyók sajnos nem hallgatnak a nevükre, már csak azért sem, mert teljesen süketek, így aztán nincs sok értelme őket a nevükön szólítva hívogatni. Napsütéses időben mégis érdemes nézelődni a tanösvényen, hátha megpillantjátok a napfürdőjében megzavart, a fű közé csusszanó Józsi háta közepét.

A Sas-hegyen járva különleges sziklaalakzatokat is láthatunk, az egyik leglátványosabb a Medve-szikla, impozáns mérete és különleges alakja miatt. Még a feje is jól látszik, ahogy a maci baktat lefelé a hegyről.

Mivel a dolomit apró, éles kavicsokra hasad, könnyen veszélybe sodorhatjuk az itt élő növényeket és állatokat, ha a cipőnk talpával a köveknek préseljük őket. Így a hegy csak túravezetővel együtt, a kijelölt útvona-lakon látogatható. A meg-hirdetett túrákra érdemes előre bejelentkezni az interneten, mert főleg tavasszal és ősszel nagyon népszerűek.