ERNŐ, A VILLAMOSJEGY

– Jegyeket, bérleteket kérem kikészíteni! – harsant a kiáltás a villamos elejéről, de Márk nem hallotta, teljesen lekötötte az ablakon túli, piros sportautó látványa. Különben is ott lapult a jegye a kabátja bal zsebében. Vagyis… mégsem, mert öt perccel ezelőtt, amikor elővette a zsebkendőjét, a villamosjegy is kibukkant a szabad levegőre, s ha már így történt, elindult világgá.

Ernő, mert így hívták Márk jegyét, gondterhelten tekintgetett körbe, miközben lassan szállingózott lefelé. Amerre csak nézett, mindenütt óriások lábait látta.

„Vajon mi lehet a Láb-erdőn túl?”

Amint padlót ért, nekilódult kideríteni. Ügyesen szlalomozott a lábak között, nagyon figyelt, nehogy eltapossák, de Ernő már csak ilyen volt: figyelmes, gyors és vékony, mint a penge. A szűk réseken az élére fordult, ha kellett, szaltózott, vetődött, élvezte a testmozgást. Egy égbe nyúló, hosszú rúdnál friss levegő csapta meg az arcát.

– Arra van a szabadság! – kiáltotta, és már kúszott is felfelé. Egy-kettő, egy-kettő! – feszültek keményen az izmai húzódzkodás közben. Váratlanul akadály zárta el a felfelé vezető utat: egy kislány keze kapaszkodott a rúdba. A villamos, mintha megérezte volna, hogy segítenie kell, hirtelen nagyot fékezett. A kis kéz lecsúszott a rúdról, és Ernő nem törődve az ide-oda dülöngélő utasokkal, villámgyorsan tovább araszolt. – Fel! Fel! Fel! – hajtogatta, míg fel nem ért… a jegykezelő automatáig. És akkor, maga sem tudta, miért, fejest ugrott a készülék elején tátongó nyílásba.

2018. március 2. 7 óra 12 perc – nyomtatta az automata Ernő homlokára. A készülék cseppet sem csodálkozott a villamosjegy felbukkanásán. A kezeletlen jegyeket mágnesként vonzotta magához, és aznap reggel Márk bizony megfeledkezett Ernő érvényesítéséről.

A pecsételés nem volt kellemes, időbe telt, amíg Ernő feje kitisztult, ám akkor egyszeriben azt érezte: szép dolog a világgá menés, de a biztonságos kabátzsebben csücsülni sem olyan rossz. Kivágódott a készülékből, széttárta a karját, és vitorlázni kezdett Márk ülése felé. De egyszer csak elsötétült előtte a világ…

(A folytatás a tavaszi számban olvasható)