MAGRÓL MAGRA

Ha próbálkoztál már keresztrejtvény-fejtéssel, találkozhattál a meghatározással, hogy „kezdet, eredet”, három betű, s erre a megoldás: MAG. Valóban kezdet, mert új növényegyed sarjad belőle, és egyben folytatás is, hiszen a faj fennmaradását biztosítja.
A magok terjesztésében kisebb-nagyobb állatok is segítenek a növényeknek. A hangyák azért gyűjtik egyes növények magvait, mert azok felületén számukra fontos fehérjéket és zsírnemű anyagokat tartalmazó olajtesteket találnak. Ezek a hangyakalácsnak is nevezett falatok nagyon ízlenek nekik, s miután megeszik, a magot valahol elhagyják. Például az ibolya magvait így terítik szét. Az állati magterjesztés másik gyakori formája, amikor madarak, őzek, szarvasok vagy vaddisznók a magot hordozó termést megeszik, majd a nem emészthető magokat egy idő után kiadják magukból. A vaddisznók az erdőben erre-arra csatangolva akár 12 kilométer távolságra is eljuttathatják a magokat, segítve a növény terjedését.
A szél is közreműködik mint szállító. Elsősorban azokat a magvakat tudja könnyen felkapni, amelyeknek a levegőben terjedését különböző repítőkészülékek segítik. Ilyen a gyermekláncfű repülőszőrös magja vagy a kanadai nyárfa kis magjait körülvevő könnyű, laza, fehér szöszfelhő. A juharfa magját magába záró, úgynevezett ikerlependék termés is nagyon érdekes, mert a növényről leválva, mint egy propeller, forogva száll a levegőben, míg valahol távol a talajra hull, ahol új fa sarjad belőle.
Talán hallottad már, hogy ha valami nagyon kicsi, azt mondják rá: olyan apró, mint egy mákszem. A mákszem valóban nagyon apró, de mégsem a legkisebb a magok között, hiszen az orchideáké, más néven a kosborféléké még sokkal kisebb. Van olyan orchidea, amelynek egymillió darab magja együtt könnyebb, mint 1 gramm. Ami kicsi, abból mindig sok van, így az orchidea egyetlen toktermésében több millió mag is lehet. Apró méretük és könnyű súlyuk miatt a szél terjeszti ezeket, és ehhez még repítőkészülékre sincs szükségük. Mivel a kis magvak semmiféle tartalék tápanyagot nem tartalmaznak, csírázásukhoz és kezdeti fejlődésükhöz külső segítség kell. Az orchideák esetében a magnak egy gomba fonalaival kell találkoznia, hogy kifejlődhessen. Azért is van olyan rendkívül sok ezekből a magokból, mert csak nagyon kis eséllyel kerülnek olyan környezetbe, ahol megvan a csírázásukhoz szükséges összes feltétel.
Egyes magokban viszont nagyon sok a tápanyag, és ezek hatalmasak is lehetnek. A távoli Seychelles-szigeteken (ejtsd: szesel) akadtak a világ legnagyobb magjára, ami a tengeri kókusz termésében van. Ez akár fél méter átmérőjű is lehet, a súlya kb. húsz kiló. Azért is ilyen nehéz, mert maghéja majdnem tíz centi vastag és nagyon kemény, csak a gázok tudnak áthatolni rajta. Az óriás mag csírázása két-három évig is eltart, és a benne tárolt tápanyagok ilyen hosszú időn át is biztosítják a csíranövény fejlődését.
A csírázó magvak némelyike nagyon erős lehet, s ehhez nem kell még nagynak sem lennie. A száraz magok, amikor megfelelő környezetbe kerülve vizet vesznek fel és megduzzadnak, nagy nyomóerőt fejtenek ki környezetükre. Ezt te is megfigyelheted, ha hurkapálcát állítasz egy kémcsőbe, félig megtöltöd apró mustármaggal, majd vizet öntesz rá. A duzzadó magok úgy beszorítják a hurka-pálcát, hogy tíz perc múlva nem tudod kihúzni a kémcsőből. Másnapra a kémcső akár szét is repedhet.