TÖREDÉKEK

Paradoxon

gyönyörködöm a
rózsában gondolnád-e
halni tanulok

Alvók

álom és madár
anyaga ilyenkor egy
boldog sötétség

Szemek

öregszem
riadtan bámul ki belőlem
két gyerekszem

Az erkélyen

álmos fényfolt a muskátli
szélrágta levelén
remény és fény az egész délután
izmait ellazítja a lustálkodó
langyos levegő
rigók emlékezetében
ring velem az erkély
a vadszőlő fekete sörétjeibe
sűrűsödik a nyár

Meddőhányó

nem füstöl
már
kihűlt –
idült lírikus vagyok
versre
halálra ok

kép | vecteezy.com