CSÚSZTATÁS
Dániel Ferencnek
kedves Feri
a boogie-woogie
meg a rock and roll korában
tizennyolc évesen
pa pa parappa-pa
mikor még a csúsztatás járta
együtt jártunk Feri
tánciskolába
ne hidd persze hogy visszasírom
ha sírnám is mi haszna
a történeten mit sem
változtatna
elhullt hajunkat és
az édes biztonságot
elvitte az ördög
legyen vele boldog
mi a könnyeinket
dab dab dá
tartogatjuk másra
kalapunk alatt nyúl galamb
de ki nem ugrik
föl nem röppen
nem tudom Feri emlékszel-e
talán ezerkilencszázötvenötben
szemben a Rózsák tere tornyok
a kertben ezüsthársak
pa-pa pa rappa-pa
és szombatonként a korosztály
a csúsztatás az éjben
a zenekar a lányok
ne hidd kedves Feri
ha hiszed is mi haszna
nincs visszaút a kipróbált
a szívhez szóló
régi iszonyatba-ba ba
kopaszodom őszülök mint illik
episztolákat gyártok teagőzben
ablakom mögött éjszaka
a hótól védett tájon
a csúsztatást most
zenekar nélkül művelem
vagy mímelem-pa rab rába riba
kedves Feri a mondat eldöntetlen
igen ezerkilencszázötvenötben
az ájult világszámok
a csőnadrág és szivacstalp korában
a subi dubi dábi-daba
én csak nevetek csendesen
a majdnem és a mégsem
a nagy nekifutások
tágas szemhatár egy szaros egérlyukból
kedves Feri most meg és azóta
és a háttérrel egyetemben
nem is azért mert stílszerű
hogy nézzük mire mentem
de a nyúl és a galamb
a csúsztatás az éjben
hé hé hé-pá-ba riba
nem is azért
hogy taps legyen
a gombagyűjtő cserkészek öt perce
távol álljon tőlem
köszönöm leszek maradok
inkább elmenőben
persona non grata
önmagamnak is
hanem azért
kedves Feri
küldök itt egy számot
a boogie-woogie meg a rock korából
legyen a címe címe-címe csúsztatás