A KÓBOR CERUZA TÜNDÉRE ÉS A NÁDBUGAVADÁSZ

(a kóbor ceruza tündére édes ismerős
szólítja a szóbohócban bujkálót: gyere!
a nagyfülű fiút: te zöld te cserepes szájú
gyere te nádbugavadász!
jelmezbolt akkor zsinóron aláereszkedik
kiülnek a dáliakerekű éjszakapartra ketten
társalkodásuk tanúja a tojásdad diák meg én
hallgatjuk Kisasszond bükkösében a szelet)
(a kóbor ceruza tündére talán elnehezül
fésülgetni haját egy cserfa tornyába ül
vörös cserfa ágán bagoly gyöngye lángol
zsombékos rét a feje alja éjjel
és a vadász mert puskát sose látott
cserfa tornyába mindjárt fölkiáltott
röppen a madár szárnya összecsattan
kökényfák havaznak csönd-balladában)
(hajnal van álomsárga résen át belépünk
„Teve Púpja kapitány utasa vagyok!” „Mehet!”
ő a megmondhatója hódolat kit illet itt
régi piktorokat és térképészeket azt mondja
a tündér és a vadász marokszám szaggatja
tíz ujjal tépi Édesfagyökér ország szellemei
nagyszélű szürke kalap alól nézik az esőt
senki se kérdi meddig tart mit jelent)

versmondó | Horgas Judit
kép | vecteezy.com