Mint aki tenyérből kagylót borít
arcára, s kiles az ujjak között,
feszíted szét az év hónapjait,
felmérvén — búvóhelyről, üldözött —,
amit magadba gyűrtél már, s ami
gyűretlen tárul még eléd: a távot.
Latolgatod, hol lesz mód tartani
pihenőt a futásban. A belátott
terep csapdáival: beláthatatlan
következményekkel próbálsz — ahogy
lehet — számolni. Takarékosabban
bánsz majd erőddel, tervezed, ne fogy-
jon el idő előtt. Korty víz, tapasz
a sebre, mély lélegzet. Új szakasz.
kép | Alice Popkorn, fickr.com
