VAN-E KÖZÜNK
2009 december
mosolygott a délutáni víz a tóban
egy pillanatra mintha lassított
volna a nyár neked köszönhetően
velünk volt átitatva az a július
lépteink anapesztusát kalapálta
fülünkbe türelmesen a szarkaláb finom rajzát
bámultam vadvízként csillogó szemed
körül a szerelem megnyilvánulása
volt ez befelé viseltük arcunk konspiráltunk
a lopott idő titkát őrizgettük görcsösen
a titok köszöni szépen jól érzi magát
azóta is nem hittük volna nem semmiképp
hogy olyan hétköznapi lesz a vég mint bárki másé
ami némiképp negligálja az azelőtt
történteket de mindezek ellenére megvagy még
kiserkedsz belőlem mint borotva-ejtette
sebből a vér hogy így lett tehetünk-e ellene
akármit is mondd s van-e még valami közünk
ahhoz ami volt