MINDENSÉG ÉS SEMMISÉG
Úgy gondolták réges-régi
emberek,
hogy a világ központja a
Föld lehet.
A Naprendszer volt a világ
teljesen,
az űr meg kosz és sötét, más
semmi sem.
Ám utána gyártottak jobb
távcsövet,
s kiderült, hogy a Naprendszer
kis köpet.
Körülötte nagy galaxis
létezik,
hinnye, a világ nagyobb, mint
képzelik!
Még pontosabb távcsövekkel
látható,
Uram-atyám, van galaxis,
millió!
Több galaxis, mint a földi
tengerek
partján az összes homokszem:
rengeteg.
Így az ember kicsinél is
kicsinyebb,
a hatalmas végtelenben
így fityeg.
Nemcsak semmi van az űrben,
nem bizony,
ott terpeszkedik a minden
vastagon.
Bolhák vagyunk, hangyanépek,
pici por,
nagyvilágban elveszetten
valahol.
S bár az ember csak vacogó
kisegér,
fejébe az univerzum
belefér.
Az agyában a Naprendszer
ott pörög,
felszikráznak tejutak és
űrködök!