MIKÉPP MINDEN KERET

Most már csak nézem őket,
Ahogy egymás mellett állnak,
Szótlanul, talán a szárnyuk
Összeér, talán az egyik kisebb,
Néznek olyan vakon, mereven maguk
Elé, állnak a nyersbeton falmélyedésben,
Sose beljebb, csak a párkányon,
Az eső is ott veri őket, mintha nem
Volna mögöttük épp egy fülke, úgy
Hordják maguk körül a falkivágást,
Mint egy keretet, és benne, mint két
Szemfehérje, nézd, csőrük fölött valami
Csík, minthogyha maszkjuk lenne,
Sámánarc, csak ez világít rajtuk, izzik.
Két üres kikötőgyűrű ég és föld között,
Sokszor nézem, hogy rugaszkodnak,
Először egy kicsit buknak, aztán föl,
Hogy érezzék, van fönt és lent,
Különben nem lenne, csak keret
Nélküli, könnyű sötét

kép | steheap, adobe.com