A HOMO SAPIENS MÍTOSZA 4.
Arccal a múlt felé A horizont peremén, ahol az Andok jégcsipkés gerincei belevágnak az inkakék…
Esszé
SZÓJA ÉS NYITOTT GERINC
Létezik ellentmondást nem tűrő mosoly.
akkoriban már mindent ősi démonnak nézett, amit nem tudott kalapáccsal kettéütni vagy whiskyvel leöblíteni
a rossz szellemeket megtévesztő nevet adtak az újszülöttnek
Egy tanárnak tudnia kell a napokat.
tűzzel-vassal harcolt, foggal-körömmel ragaszkodott
a tér akaratlanul is összekötöz
a panelházak ablakai egyszerre rebbennek
vajon táplálnak-e majd valakit a zsigereim?
többé senki nem kérlelte, követelte, hogy egyen
Attila farkasszemet nézett a robottal.
a lehulló vakolat már a közelgő enyészet cikkcakkos körvonalait karcolja a falba