SZÓSZ
2009 április

„Nem veszel részt az álmaidban.”
(Hajnóczy Péter)
Valaki rámosolyog valakire,
és én mosolygok vissza. Az arc,
mint egy tisztára nyalt kávéskanál,
fénylik. Az utcai lámpák sárgára
színezik a ködöt.
Minden erkély szószék, ami van,
bármikor rám omolhat. Mintha
elpattanna egy túl szélesre húzott
vigyor. Valahol süteményt esznek,
egy ezüsttálca lassanként megürül.
A szám szélét megnyalom. Szemen-
szedett hazugságok jutnak eszembe,
mikor egy fényszóró elvakít. A megállóban
hangosan pletykálnak. (Az ördögnek
hazudni bűn-e?) Valaki a nevemen szólít
valakit.
De hát nem vagyok itt. Gázolok tovább
ebben a sűrű, mustárhoz vagy takonyhoz
hasonlító szószban, amiről eldönthetetlen,
hiánya vagy fölöslege valaminek.