ELVONULÁS
[VISZONTLÁTÁS]
Halmosi Sándor: Gyere haza, kedves című verséhez
mikor falvakba értem
készültem a kutyákra
gázsprayt hordtam
a hátizsákomban minden reggel
gondosan elhelyeztem nehogy
benyomódjon a kupak
botot is kerestem
mikor reggel a szomszéd kutyája a
ház körül mászkált kilestem
mikor jön vissza
mikor este egy kocsi állt meg
az ablakommal szemben lebuktam
az ablak alá hogy ne lássák
egyedül vagyok
az erdőben járva sötétnek
tűntek a fák baljósnak
a madár-neszek mikor előlem
menekültek zenét játszottam
telefonról hogy a medvék meghallják és
kitérjenek az utamból néha meg
hogy lelket öntsek
magamba a szembejövő
túrázók sorra megkérdezték nem
félek-e egyedül nem mondtam
vidáman egyszer meg hogy
lemaradtam a barátaimtól
női elvonulásokról olvasok a nőknek
néha egyedül kell lenniük a nők
megérzik az erdőbe menekülnek a
tudatalattijukba menstruációkor de hát
mindenki más is menekülne
szíve szerint
az erdőben járva énekeltem
úgysem hallja senki
erős a hangom
őzek vágtattak ki a bokrokból részegen
futottam le az ösvényen tócsák felett
ugráltam át zenére a
szorongástól az örömig és
vissza
másik szorongás
ez másfajta félelem
jobb ízű a félelem
idekint
minek
megy az erdőbe egyedül aki
fél a medvéktől a kóbor
kutyáktól a falvak szélén és az
ismeretlen férfiaktól neked
nem kellett magyarázni hallottam
a hangodon hogy te is
ilyet akarnál szeretlek
te tudsz irigyelni
egy nőt a vakmerőségéért te
nem lopod el a fókapalástomat
azt mondod persze menj csak
haza a tengerbe te
elviseled hogy nem te vagy
az egyetlen haza egész
úton rád gondolok magam
mellett akarlak és félek hogy
valami tönkremegy
az erdőben biztosan tudom hogy
nem akarok másokat hívhatjuk
visszatérésnek is de én
sose jártam itt az emlékeimet
magam képzelem el és mégis
hiányoznak a
bizonyosság előkúszik az
összerezzenésekből a sok időből
az egyedüllétből az arany
bükkösökből meg a barnás
fényből a fenyők közt amit
nem tudtam lefotózni az életem
tengelyén sétálok az
életem tengelyén lám ott van
az öröm hogy jársz velem
és a félelem hogy
innen már csak
veszteni van mit