AZ UTOLSÓ ÚJSÁG
AKCIÓSAN
Amikor özvegy Kovalcsikné, ahogy kétnaponta szokása volt, leliftezett a nyolcadikról kiüríteni a postaládáját, a tízemeletes panelház közös előterében megcsapta orrát a jellegzetes szag, rohadó linóleum, pelenkák és valami olajos étel keveréke. Próbált csak felszínesen lélegezni, de mégsem bánta, hogy lejött: a postaládákra – mint mindig – most is jólesett ránéznie, szép rendben kiszámítható táblázatba rendeződtek a rekeszek, a tulajdonosaik neve diszkrét egyenbetűkkel kiírva. Az övé balról a hatodik oszlopban felülről a negyedik rekesz. Messziről látszott, hogy tömve van. Özvegy Kovalcsikné megörült.
Behelyezte, elfordította a kicsi kulcsot, és már a kezében is tartotta a vaskos paksamétát. Anélkül szállt vissza a liftbe, hogy alaposabban megnézte volna, a szemüvege nélkül amúgy sem lát jól, meg aztán szerette is a postáját nyugodtan végigböngészni, a rökamiéján ülve. Rászánni az időt.
A nyolcadikra érve kilépett a liftből, és megtette a szokásos négy lépést a nyolcvankettes számú ajtóig. Odahaza aztán felcsúsztatta lábfejére az otthoni papucsát, és kényelmesen elhelyezkedett a rozsdabarna rökamién. Az első, ami a kezébe akadt, a madaras hipermarket újságja volt. A címlap gigantikus betűkkel és szemcsés fotókkal harsogta a jó hírt, hogy akciós a csirkefarhát, a borotvahab és – karácsony közeledtén – az égősor.
akkurátusan
Özvegy Kovalcsikné komótosan lapozta az újságot, kezében a piros filctolla. Azzal karikázta be, amit meg akart venni. Tizennégy perc múltán elégedetten tette félre a madaras lapot, és nyúlt a következőért. Így ment ez tovább: akkurátusan végignyálazta még három különböző áruházlánc akciós újságját, félretette a villanyszámla csekkjét, és megcsodálta a szájjal és lábbal festők karácsonyi képeslapjait. A paksaméta utolsó darabjára idegenül nézett. Ilyen küldeményt még sohasem látott.
Az újfajta újságot fekete papírra nyomták, ízléstelenül cikornyás, aranyszín betűkkel. Képek is voltak benne: özvegy Kovalcsiknét a cigarettásdobozokra újabban nyomott elrettentő fotókra emlékeztették. Arany betűk a borítón: „Gratulálunk: ütött halálának órája! Egyedülálló ajánlatunk csak most, csak Önnek: maga választhatja meg halálnemét! Ne késlekedjen, válasszon kínálatunkból!”
Nyelt egyet, lapozott. „Hirtelen szívroham – hetven fájdalomegység” – ezen akadt meg a szeme először. Aztán olvasott tovább: „Agyvérzés – ötven fájdalomegység.” „Fegyveres rablógyilkosok támadása – húsz fájdalomegység plusz a rettegési felár”. „Evés közbeni félrenyelés” – ez száz fájdalomegység volt, drágállotta.
Ahogy az újság végére ért, özvegy Kovalcsikné felsóhajtott, és újra kézbe vette a piros filctollat. Bekarikázta a liftaknába zuhanást, akciósan, majd felállt, és a papucsát magán hagyva kilépett a nyolcvankettes számú ajtón.
vecteezy.com
