FEKETE HATTYÚK

WORLD PRESS PHOTO

A szentpétervári cári balett kiváló s egyben meglehetősen összeférhetetlen francia mestere, Marius Petipa a Csajkovszkij-trilógia A hattyúk tava fejezetére koreografálta meg a fekete hattyú táncát. A harminckét fouettét.

Az egy lendülettel indított, megállás nélküli harminckét pörgés nem puszta technikai mutatvány, hanem sötét, hipnotikus örvény. A színpadra berobbanó, fekete tütüt viselő balerina feszült, vízszintes tárcsaként vágja ketté a teret, miközben a centrifugális erő szinte beszippantja a táncparkett levegőjét. Minden egyes forgással, minden egyes spicc-ütéssel a fekete hattyú vadsága tökéletes ellenpontot képez a fehér hattyú fagyott fegyelmével.

Miért akarhat egy hatéves dél-afrikai fekete kislány klasszikus balettot tanulni fehér tütüben és rózsaszín selyemcipőcskében? Amikor az afrikai törzsi táncok egyedisége, színessége és dinamikája láttán minden európai – most konkrétan: én (nem mellesleg az európai klasszikus balett rajongója) – ámulok és elolvadok, a sárga irigység szegez a földhöz, miközben zenéjüket és mozgásukat hallgatom, látom.

A fenti, együgyű dilemmára adott válaszok még a kérdésnél is magától értetődőbbek. Soweto árnyékában a fehér tütü nem az orosz hercegek szórakoztatását szolgálja, épp ellenkezőleg, a kitörést, a kiszabadulást, a társadalmi felemelkedést: a harminckét fouetté kíméletlen mechanizmusa pontosan a makacs, lépcsőfokról lépcsőfokra törő ritmust előlegezi, amivel a képen látható kislányok hódítják meg a magasságot.

Talán maga a mester is így dirigálna tanítványának, aki, szerinte, tévúton jár.

tiszta akarat

– Nem jó, ma chère, teljesen félreérted – morogja, és botja tompán koppan a parketten. A terem közepén álló táncosnő zihálva engedi le a karjait. – Úgy táncolod Odile-t, mint egy hisztérikus boszorkányt, aki el akarja csábítani a gyenge herceget. Odile nem csábító. Odile a megalkuvást nem ismerő, tiszta akarat. Ő a fekete gyémánt, nem törik, hanem üveget vág. Nézd azt a fotót! Azok a kislányok ott a lépcsőn… a nyomor és a múlt ellenére úgy emelik a fejüket, mint az uralkodók. Odile-nak ez a fenséges, hideg büszkeség kell. A fekete hattyú nem a gonoszság, hanem a túlélés nyers ereje.

Petipa lassan megemeli a kezét, fehéredő ujjai parancsot adnak. – Allons-y. Harminckét fouetté. De ne a lábaddal forgasd, hanem a tekinteteddel! Muzsika!

– Még! Emeld a fejed! Lássam a fekete hattyú büszkeségét! – rikácsol a mester a huszonnyolcadik pörgésnél. – Odile nem elszeretni akarja a herceget a fehér hattyútól, nem Odette báját torolja meg a tánccal, egyszerűen szabadjára engedi akaratát, ingathatatlan, nyers erejét! Nem tud megállást parancsolni magának! Benne nincs gyengeség, nincs bizonytalanság, mint a fehér hattyúban – csak a diadalmas, nyers létezés: ez a harminckét pörgés már nem csak az én régi szentpétervári balettem; ez a dac és a felemelkedést kikövetelő erő himnusza.

A sowetói balettiskola a 6–11 évesek felvételijénél nem ír elő semmilyen tánctudási képességet, csak a természetes adottságokat nézi egy játékos találkozás során: ki képezhető, kiben van ritmikusság, hajlékonyság, mozgáskoordináció. Az iskola hetente háromszor tart órákat, folyamatos a felkészítés a nemzetközileg előírt vizsgákra, és a decemberi vizsgaelőadásra, ahol általában nemcsak a család, hanem a teljes rokonság is megjelenik.

kép | Ihsaan Haffejee, a GroundUp számára: Joburg Balettiskola

Az apartheid idején Dél-Afrikában a balett a fehér kultúra kiváltsága volt, amelyhez a színes bőrű emberek nem férhettek hozzá. Ma a Joburg Balettiskola támogatott képzést kínál a történelmileg hátrányos helyzetű háttérrel rendelkező gyermekek számára Sowetóban, Alexandrában és Braamfonteinben működő telephelyein. A szülők elmondása szerint soha nem gondolták volna, hogy gyermekeik balettot tanulhatnak.

A Joburg Balettiskola fiatal táncosai a Soweto Színház színfalai mögött az évzáró előadásuk során. Soweto, Dél-Afrika, 2025. december 7.

WORLD PRESS PHOTO kiállítás
Biodóm (Fővárosi Állatkert), Budapest
2026. szeptember 25 – november 8.
http://worldpressphotohu.info