VALAKINEK MUSZÁJ HAZAVINNI

GUMICSONT

A gumicsontot Rendeki találta a városháza mögött, a kukák és a kidobott muskátlis ládák között. Először azt hitte, gyerekjáték, aztán rájött, hogy kutyáknak való. Rágni, nyálazni, birtokolni. Nem sokban különbözik némely közéleti kérdéstől, gondolta, csak ez legalább nem bűzlik annyira. Nézte, nézegette, forgatta.

– Mit bámul? – kérdezte a városháza portása, aki a szemetet jött kiborítani, s abban reménykedett, a bőre alá savanyodott rosszkedvet is kiönti a kommunális hulladékkal együtt. (Nem sikerült.)

– Semmit – felelte Rendeki.

Aztán fölmutatta a gumicsontot.

– Illetve ezt.

A portás közelebb hajolt, megszagolta, megnyomkodta a tárgyat. A gumicsont halk, sértett nyekkenést hallatott.

– Ez veszélyes – állapította meg a portás. – Manapság minden veszélyes, ami nyekken.

Még folytatta volna az okfejtést, de hóna alatt egy vaskos mappával és arcán azzal a tárgyilagos aggodalommal, amelyet a hivatalnokok akkor viselnek, ha nem tudják, mi történik, de bizonyosak benne, hogy jegyzőkönyv készül róla, megjelent az aljegyző.

– Mi az ott maguknál? – kérdezte gyanakodva.

– Gumicsont – mondta Rendeki.

Az aljegyző elsápadt. Nem a tárgytól, hanem a szótól. A szavaknak különös hatalmuk van. Némelyikből azonnal ülés, bizottság, sajtóközlemény és felelős-kutatás lesz. A gumicsont ilyen szónak tűnt.

Délutánra már mindenki tudta, hogy a városháza mögött gumicsontot találtak. A könyvtáros szerint ez egy provokáció, a trafikoslány biztos benne, hogy szerelmi üzenet, a pékségből kirúgott segéd úgy véli, bizonyíték arra, hogy a városban titkos kutyamenhely működik, ahová csak azoknak a megunt vagy megbüdösödött, esetleg hamissá vált kedvencei kerülhetnek be, akiknek van ismerősük a hatósági állatorvosnál. A helyi hírportál szerkesztője rövid cikket írt Kié a csont? címmel.

– Nem csont – tiltakozott Rendeki a kocsmában, miközben a telefonján olvasta az írást. – Gumi.

– A lényeg nem az anyaga – legyintett Bihari, az egykori párttitkár, aki régóta nem volt semminek a titkára, de a modorát megtartotta. – A lényeg a társadalmi funkció.

– Vagyis?

– Rágódni kell rajta – vetette közbe Gyuri, a pultos. – Addig se harap az ember mást.

Megegyeztek abban, hogy ebben van valami.

Másnapra két tábor alakult. Az egyik, a helyben világhírű Pagonyi Baltazár néző- és képzőművész javaslatára követelte, hogy a gumicsontot állítsák ki a városháza előcsarnokában, üveg alatt, mint a szólás- és gondolatszabadság jelképét. A másik, Bihari expárttitkár fölvetésére azt indítványozta, hogy semmisítsék meg, mert alkalmas a közösség megosztására és végzetes osztályerózióhoz vezet. Harmadik tábor azért nem szerveződött, mert akiknek mindenből elegük volt, azok még csak tábornak sem kívántak látszani.

Rendeki este hazavitte a tárgyat. Egyesek szerint ez kimerítette a lopás fogalmát, Rendeki viszont úgy vélte, ha már egész nap hordozgatta, joga van hazavinni. Letette a konyhaasztalra, a vacsorára megkent májkrémes kenyér mellé. A felesége rá sem nézett.

– Már megint mi a pitlit hoztál haza?

– Valakinek muszáj hazavinni…

– Mindig ezt mondod! A penészes befőttesgumira is ezt mondtad. Meg arra a háromlábú, billegős székre. Meg anyád hamvaira, amiket két évig a szekrény tetején tartottunk, mert nem tudtad eldönteni, temetés legyen-e vagy szórás.

Rendeki nem válaszolt. Egyik kezével a szájához emelte a májkrémes kenyeret, a másikkal forgatta a gumicsontot. Milyen langyos ez a valami, tűnődött, olyan, mintha élne. Vagy mintha túl sok kéz fogdosta volna már. Közben lenyelte a májkrémes kenyér utolját, s hirtelen az jutott eszébe, egész életében olyan ügyeken rágódott, amelyeket mások dobtak elé. Családban, munkahelyen, városban, az egész országban. Mindig akadt valami, amit a szájába adtak, s néha le is nyomtak a torkán: sérelem, félelem, remény, harag, hűség. Rágta is szorgalmasan mindet, míg a foga bele nem sajdult.

Másnap reggel visszament a városháza mögé, bedobta a gumicsontot a kukába. Abba, amelyik mellett találta. Egy pillanatig úgy érezte, nagy dolgot visz véghez. Aztán észrevette, hogy a kuka mellett ott hever egy másik. Sárga, csillogó. Újabb, csábítóbb.

– Na, bazmeg – nyögte Rendeki, és óvatosan zsebre tette az új gumicsontot.

kép | vecteezy.com