TEGNAPUTÁN 17.

TEGNAPUTÁN

TEGNAPUTÁN 17.

Új sorozatunkban folytatásos történetet indítunk, amelyben a részeket más-más szerző írja.

ELŐZŐ RÉSZ

A MESÉNEK VÉGE

Az alagútból a hűvös légáramlattal együtt a férfivá érett Merel érkezett a monitorok derengő fényébe.

Derrit ijedten rúgta hátra a kifejezetten játékokhoz tervezett, gondosan kipárnázott forgó­széket – egyenest az óriáspolip karjai közé, melyek rögtön ráfonódtak. Derrit felordított. Reccsenés hallatszott. A szék egyik kartámasza letört. A nyálkás csápok már a nyakát szorongatták, a vénember sikoltozott, hangja kezdett elvékonyodni.

Merel előrántotta a kardját a háta mögül: pár suhintással lecsapta, letépte a polipkaro­kat. A sebesült állat gyorsan visszahúzódott a sötétségbe, oda, ahonnan jött. Derrit a nyakát tapogatta.

Az aranyszemű közelebb lépett. A ráncos tarkón csúf, mély seb tátongott: a polipcsőr nyoma.

– Ne közelíts! – sikoltotta a vénember.

Merel elmosolyodott.

– Krónikások Krónikása.

Derrit most kiengedett, de magába is roskadt. Szemét viszont nem tudta levenni Merel kardjáról.

– Mit akarsz ezzel?

Merel mosolya még szélesebbre húzódott.

– Ezt maga kérdezi tőlem?

A vénember pillantása a padlóra esett. Mintha ott keresné a történtek értelmét. Kiszáradt torokkal kérdezte.

– Hogy került ide ez a polip? A polipok víz alatt élnek.

– A képzelete szülte.

– Ne viccelj! Láttad, hogy rám támadt!

– Előfordul.

Derrit nyelt egyet. Az arca még jobban megereszkedett. Mindinkább nehezére esett a beszéd.

– És te hogy kerülsz ide?

– Az elektromágus, aki letöltötte a drónfelvételeket, ismerte a return vezérlőkódot. A drón, ha ilyet kap, visszanavigál felprogramozása színhelyére.

– Nem rossz. Ez jöhet – felelte a vénember. Hirtelen felélénkült, újra elemében érezte magát. Odébb lapozott az érintőképernyőn, hogy kiegészítse a történetet. A mozdulattól azonban éles fájdalom hasított a nyakába. Megbicsaklott és megpördült alatta a sérült forgószék. Ismét Merellel került szembe. A tarkójához nyúlt. Véresen húzta vissza a kezét.

– Nem akar elállni. Mi a fene ez?

– A folyami polipok csőréhez kapcsolt mirigy sajnos nemcsak véralvadásgátlót, de méreganyagot is termel.

– Micsoda? Ne szórakozz már.

– Nézzen utána a Frágopédián.

– Ott ilyeneket írnak? Ki hagyta jóvá a szerkesztést?

– Szakmai közlemények alapján készült szócikk. Nincs mit tenni. Lassanként le fog állni a légzése. A hatás csak egy esetben nem tud kifejlődni: ha elvérzik.

Derrit tehetetlen dühében fel akart pattanni, hogy ököllel essen Merelnek. Fonnyadt teste azonban erőtlennek bizonyult, és különös gyengeség fogta el. A torka még jobban kiszáradt. Rémülten bámult a kardját leengedve tartó Merel arcába.

– Undorító ez az aranyszem… – lihegte –, ez a tekintet… mintha folyton a semmibe meredne.

– Maga írta ilyenre.

– Azért jöttél, hogy végezz velem?

– Nem én, a tulajdon képzelete végez magával.

A vénember összezavarodva nézett maga elé.

– Nem a polipméreg?

– Az ugyanaz.

A beállt csendben csak Derrit lassú, hörgő lélegzetvétele hallatszott. A Krónikások Krónikásán most lett úrrá igazán a rémület.

– Nem értem, nem értem… – lapozgatta tanácstalanul a képernyők tartalmát.

Az egyik ablakban vöröslő ÉLŐ felirat alatt a trónörökös állt híveinek és a hadsereg vezérkarának karéjában. Beszédet mondott.

– A mai napon – itt hatásszünetet tartott, talán túlságosan is hosszan –, súlyos csapás érte hazánkat és a világ jó szándékú embereinek közösségét. Dróntámadást intéztek a császári palota és a császár személye ellen, aki sajnálatos módon áldozatul esett az akciónak: életét a gyors orvosi beavatkozás sem tudta megmenteni. Az események mozgatórugóit felgöngyölítve – itt a trónörökös kissé elbizonytalanodott – hazánk ellen indított összeesküvést lepleztünk le, melynek vezetőit a rendőrség és a katonaság mozgósításával – itt köhintett – kézre kerítettük. Már folyik a nyomozás a puccsot a háttérből támogató személyek felderítésére, és elmondhatjuk: senki, de senki nem fogja elkerülni a felelősségre vonást. Senki, de senki!

Odafentről furcsa zaj hallatszott, a trónörökös önkéntelenül a magasba pillantott.

Kikerekedett szemmel bámulta, ahogy a föléje repülő drón két gumipók kioldásával egy komplett reggelizőasztalt ejt rá a magasból. A kép pillanatra lefagyott, majd a közepe tájt különböző színekkel kitöltött kockák jelentek meg rajta. Üzemzavar.

A vénember dühödten meredt a monitorra.

A nagy nehezen újra meginduló, de már szaggatott, lassított felvételre emlékeztető képsoron a trónörökös eleinte elképedt, majd mindinkább rémült tekintetét lehetett látni. Ég felé fordított arcán fájdalmas, aztán torz vonások jelentek meg. A kamera rángatózva felfelé mozgott és befogta a zuhanó reggelizőasztalt. A másodpercenként négy, helyenként hibás képkockán kissé elmosódva látni lehetett, ahogy a lassan előrebillenő irdatlan méretű bútordarabtól elválik a tejeskávéval töltött kanna, az aranyszegélyű kistányér a vajjal, mellettük lebeg hozzá tartozó lekerekített fejű kiskés, a másik tányér a palotában sötétfeketére főzött tavalyi szilvalekvárral, a harmadik a szétcsúszó szalonnás rántottával. A szalvéták fehér madarakként röppentek a magasba a légáramban. A felborult csésze mellett nedves foltként terült szét az abroszon a reggeli tea. A kamera ráközelített a tálcával együtt rohamosan növekedni látszó szalámiszeletekre. A zuhanó asztal képe egyre elmodósottabbá vált, majd végleg megfagyott.

A halászok döbbenten tapasztalták, hogy a Malavel-tóból és a folyókból eltűntek a koncogók és a polipok: hálójukba még egy árva pupitihal sem akad, lapátjuk az üres vizet kavarja. Nem tudták, hogy másnapra ladikjaiknak is nyoma vész.

A vezérlőteremben a pókerprogram egyszer csak nem adott több lapot, aztán az egész gép kikapcsolt. A tápegység hűtőventillátora jellegzetes hang kíséretében leállt. A katonák egymásra meredtek. Aki nyerésben volt, majd megette a méreg, a vesztes megpróbálta legyűrni mélyből feltörő mosolyát.

A Kilőtt Drón hordóiból, megmagyarázhatatlanul, egyetlen szempillantás alatt elillant az unikornisverejték. A kinyitott csapokon csak a távozó szén-dioxid hörgött.

A vénember mozdulatlan testtartásban ült-feküdt, oldalt fordult arccal a billentyűzetre borulva. Valamennyi monitoron közönyösen parázslott egy piros ikon, mellette ugyanaz a hibaüzenet:

NEM SIKERÜLT CSATLAKOZNI A KISZOLGÁLÓHOZ.

KÉRJÜK, PRÓBÁLJA ÚJRA.

kép | Bornemisza Eszter művei, Csillag Pál fotói

Előző cikk
HU-HU-HUMOR