VÖLGYBEN
1996 április
Kertet, karót, gálicot! A vegyi permet zöld pöttyes fürtjei, tőkék és telt ághegyek tülekedtek be a nyitott ablakon át, melyet kénytelen voltam becsukni.
A gazdagnál gazdagabb termés lehalkítva. A gazdakör félórája kirekesztve. Tér s idő határán dupla üveg szállt, kilincs kattant.
Reggelre kelvén, napi utam a kertek mentén vezetett. De a talaj szemmel látható repedéseinek ágbogán se gyümölcs, se levél. Az aszály megtette a magáét. Talán még nincs veszve minden. Vettem egy pár füldugót. Este majd hagyom, hadd bömböljön a szomszéd rádió.
Eljött a mese másodnap estje, harmadnap reggele. Itt egy tavalyi fűszál, ott egy hangtalan jóéjszakát. Csend mindenütt.
Ha nem köszön a fecske-család, hát nem köszön. Majd megbékél a föld is idővel. Most magam kezdtem el csavargatni egy készülék gombját. A hírek után a reklám hallgatott. Várj meg itt! Szív küldte szívnek. A semmitmondók szavába bele-belevágott egy reccsenés.
Ott, ahol a szőlőhegyek lankává némultak, leheveredtem. Egy szóra vágytam, egy rezdülésre.
Mióta fekszem? Ha csak álmodtam volna az ablaküveget, most ébredeznék.
kép | vecteezy.com
