KÖNYVBEMUTATÓK ELÉ

1994 május

Örülök és köszönöm, hogy ilyen sokan itt vannak,[1] hiszen tudjuk: „amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen” – nos, folytatva az idézetet: „különféle nyelveken kezdtek beszélni: úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak”.

Valóban, ha megkérdezné tőlem valaki, miért mutatjuk be együtt éppen ma ezt a négy, nagyon különböző műfajú és hangvételű könyvet[2], legelőbb ezzel érvelnék, ez a rokonság köti össze a műveket: úgy szólnak a szerzők, ahogy a Lélek adta nekik, s így történhet meg a csoda: a különfélét ugyanakkor mindenki az anyanyelvén hallja. S még tovább kérdezve Az apostolok cselekedeteivel: de hát „hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén?” – erre már más szöveggel, kedvenc liberális íróm, Mikszáth soraival felelek:

„Milyen szerencse az emberiségre ez a Jézus, ez az isten, aki ember volt. Az Istenről nem tudom, milyen, a Jézusról tudom. A Jézus ösmerősöm, és mindenkinek ösmerőse. Tudom, mit csinált, tudom, hogy gondolkozott, még az arcát is ösmerem. Nem az tölti el lelkemet megnyugvással, hogy ő uram nekem, de az, hogy ismerősöm.

Kétezer évnek előtte élt ezen a földön egy ismerősöm, milyen világokat összekapcsoló gondolat! Az akkori emberekből és az utánok valókból is por lett, a porból fű lett, a fűből tudja Isten, mi lett, de ő, az én ismerősöm, mindig élt, mindig volt és mindig lesz.

Ha elutazom messze, idegen országokba, idegen népek közé, az arcok mások, az állatok is mások, a füvek is mások, az ég is más, minden más, már azt kell hinnem, kietlen, megborzasztó elhagyatottságomban és magányomban, hogy nem is ezen a világon vagyok többé, mikor egyszerre valamely emberlakta telep szélén elémbe bukkan egy kereszt és azon egy sebektől vérző pléhember, az én ismerősöm.

Ah, itt van ő! Még itt is itt van! És én nem vagyok többé egyedül és nem vagyok elhagyatva.”

Így valahogy. Ezért jó, hogy együtt vagyunk, ugyanazon a helyen.

---

[1] Elhangzott 1994 pünkösdhétfőn a Virányosi Közösségi Házban.

[2] A négy könyv:

Györe Balázs A megszólítás ábrándjáról c. kötetéről Földényi F. László: A fák kimondhatatlan tettei

Horgas Béla Sötétfehér c. kötetéről Beney Zuzsa: Nyakszirt és naplemente közt

Poszler György Vonzások és taszítások c. kötetéről Balassa Péter: Rejtett dimenziók

Szepesi Attila Szélrózsa c. kötetéről Miklós Pál: Egy műfaj feltámasztása

kép | vecteezy.com